Vagyis mit mondott Jézus? Nem is sárhoz hasonlította már az emberi történelem előrehaladását vagy befejezését, hanem a lelőtt madárhoz. Mintha a Földünkre azt mondta volna, hogy a Földünk történelme, ahogy halad előre, azt hasonlítsuk egy lelőtt madárhoz. A lelőtt madár leesik a földre, és ott vergődik, még rugódozik, még életjeleket ad magáról, de fölötte ott vannak már a keselyűk, és le akarnak rá csapni, hogy kié legyen a konc. Félelmetes hasonlat ez, félelmetes természeti kép, amit Jézus használ, hogy ahol a dög, oda gyűlnek a keselyűk. Hogy a történelmünk egyre inkább leépül, és ilyen végvonaglás-szerű befejezést nyer. Önkéntelenül adódik az összevetés, hogy olyan az emberi történelem, mint az egyes ember élete. Az egyes ember élete is a leépülés élete. Ahogy megöregszik az ember, egyre gyengébb lesz, kiszámíthatatlanabb lesz. A Prédikátor könyve 12. fejezete félelmetes szavakkal ecseteli, hogy először csak megrogynak, megerőtelenednek az egykor még erős férfiak és lányok. Utána már lényegileg összeesik az ember, és eltörik az edény, meg elszakad a kötél, tehát hogy úgy mondjam, az életünknek a befejező szakasza, az a halál előtti néhány év, vagy akár évtized is, az már tényleg egy olyan félelmetes időszakasz, mindenki csak félelemmel tekint előre.
Idéztem azonban ez előző előadásomban ezzel kapcsolatban egy nevezetes próféciát, Ézsaiás könyve 24. fejezet 4. versét. Ézsaiás könyve 24. fejezete döbbenetes tablót állít elénk a Föld környezetének, természetének a leépüléséről. És eközben, elmondja, hogy felmelegedés lesz a Földön, a növényzetnek a károsodása, ez egész emberi világnak a természeten keresztül is a gyökeres felfordulása. Az Ézsaiás könyve 24. versében van egy fél mondat, ami egy bizonyos társadalmi összefüggésre is felhívja a figyelmet. Ez a fél mondat így hangzik: Elhervadnak a föld népének nagyjai Ugye beleillő szó az elhervadnak? Nemcsak a virágok, a növények épülnek le, az emberi elszánás is elhervad. Akkor, amikor az előző előadást tartottam, még nem fejeződött be az a bizonyos Koppenhágai Csúcs, azóta már tudjuk, hogy az "elhervadnak a föld népének nagyjai" próféciába most már ez is belesorolandó, mert a legégetőbb környezetvédelmi problémákra nem találtak választ, illetve nem tudtak megegyezni. El akarták érni ezen a konferencián, hogy a globális felmelegedést mindenképpen 2 °C fok alá vigyék, tehát hogy ne legyen több mint 2 °C az évi középhőmérséklet felemelkedése.
És aki Isten szavának hisz, és aki Isten szavát követi, az nem lesz becsapható. De aki nem követi az Isten szavát, azt olyan könnyen becsapják, mint az óvodás gyermeket. Tudniillik az ember hiszékeny lény, és az ember becsapható. Csak úgy tudunk felülemelkedni a becsaphatóságunkon, ha arra a valakire figyelünk, aki megbízható, aki tökéletes, aki soha nem akar bennünket becsapni, aki mindig el akar látni bennünket azzal az ismerettel, világossággal és erővel, amire szükségünk van. Isten ezzel ellátott bennünket. Ha az amerikaiak kinyitották volna a Biblia fedelét is, és nem csak a Bibliára néztek volna, meg az elnöki esküre, – mert az amerikai elnök mindig a Bibliára teszi a kezét, amikor felesküszik. Ki is kellett volna nyitni a Bibliát, és elolvasni. Miért olvasunk az Armageddonról a Jelenések könyve 16. fejezetében? Mert a Jelenések könyve 16. fejezete mondja el a hét csapást. És a hét csapásnál a hatodik csapás az Armageddon. Ha csak ezt a fejezetet olvasom el, akkor is nyugodtan mondhattuk volna már Reagan elnök szemébe, hogy Armageddonról csak akkor lehetne beszélni, ha az emberek többségének a bőrén már fekély lenne, mert az az első csapás.
[20] Ebben a szellemben figyelmeztette olvasóit 1905-ben az Economistban megjelent "Igaz ököl" című írás is, amely szerint "A bokszer mozgalom története tanulságos figyelmeztetésként szolgál és megmutatja az európai hatalmak számára a folyamatos éberség fontosságát, mely azt figyeli: a Mennyei Birodalmat elérte-e a nacionalizmus szele. "[20] 61 évvel később 1967-ben, a kulturális forradalom idején mikor a vörösgárdisták megtámadták a Brit Nagykövetséget és diplomatákat vertek meg, a kirendeltség a politikai erőszakot a bokszerizmus megjelenéseként magyarázta, amely szerintük a kínaiak veleszületett sajátossága. [20] II. Vilmos Hun-beszédeSzerkesztés II. Vilmos a sárga veszedelem ideológiájával adott geopolitikai igazolást az európai és birodalmi törekvéseknek Kína kolonizációjára Kína: Királyok… és császárok tortája:Egy mérges mandarin bürokrata azt figyeli, ahogy Viktória (Brit Birodalom), II. Vilmos (Német Birodalom), II. Miklós cár (Orosz Birodalom), Marianne (Francia Köztársaság) és egy szamuráj (Japán) Kína kolóniákra osztásáról tart megbeszélést[23] 1900. július 27-én II.
Minden alapadatot lefordítottak, ami ahhoz szükséges, hogy a Kínából érkező vevők megismerhessenek egy ingatlant. Az egyedi leírások esetében ez ugyanakkor már nehézkesebb. Jellemzően Magyarországon élő kínaiak látogatnak el a honlapra, a külföldiek inkább kapcsolati rendszeren keresztül tájékozódnak az ingatlanpiacról. ü
A kínaiakat örökletesen korrupt és züllött embereknek gondolták. [33] Voltak azonban kivételek a korban népszerű rasszista gondolkodás alól: 1890 májusában William Ewart Gladstone kritizálta Ausztrália kínaiellenes bevándorlási törvényeit, mivel szerinte azok nem fogyatékosságaikat (szerencsejáték, ópium használat), hanem erényeiket (integritás, szorgalom, takarékosság) büntette. [34] A kulturális alkatSzerkesztés 1904-ben egy, az orosz-japán háborúról szóló találkozón VII. Eduárd királynak a német császár arról panaszkodott, hogy a sárga veszedelem "a legsúlyosabb veszedelem […] amely a kereszténységet és az európai civilizációt fenyegeti. Ha az oroszok továbbra is hagyják terjeszkedni, akkor a sárga faj húsz éven belül Moszkvában és Poznanban lesz". [35] A császár, meglehetősen tapintatlanul, "fajárulást" emlegetve, kritizálta Nagy Britanniát, mert az a háborúban Japán oldalára állt az oroszokkal szemben. A császárnak válaszul VII. Eduárd azt mondta, hogy "nem tudta nem látni, hogy a japánok bátor, intelligens és lovagias nemzet, akik az európaiakhoz hasonlóan civilizáltak, tőlük csak bőrük színében térnek el".
The Yellow Peril as a TV Trope A Footnote on the Yellow Peril by Mark Schreiber Yellow Peril, Collection of British Novels 1895–1913 in Chinese. Old Yellow Peril Propaganda Unsettling echoes of yesterday, when the yellow peril hysteria began by Lynden Barber The Yellow Peril and the American Dream by Catherine Chung The Yellow Peril by John W. Dower French comic's 'Yellow Peril' cover upsets Chinese paper "'The Awakening of China': Western Concepts of China in the Early 20th Century" by Edwin Poon Is the Yellow Peril Dead? by Ellen Wu The Malleable Yet Undying Nature of the Yellow Peril by Tim Yang The Yellow Peril: Chinese-Americans in American Fiction 1850–1940 by William F. WuFordításSzerkesztés Ez a szócikk részben vagy egészben a Yellow Peril című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.