Refrén: A lelkünk addig vágtat Míg hajtanak a vágyak De hogy mindent láss, miről álmodsz még Száz lóerő sem elég! A lelkünk arra vágtat, Hova hajtanak a vágyak; Ahol győz a remény és a baj menekül Ülj fel egy lóra s repülj! 1. versszak: Semmit sem értünk el gyorsan, bár volt ezer év, Sokszor előre mentünk, de még többször hátrafelé, Lassanként mégis itt vagyunk, S csak egy irányba hajthatunk. Mert a kétfelé hajtott szekér Sehova sem ér... Közép: Nem kell, hogy száguldj! Kell még a tegnap, hogy holnapot láss. Nem baj, hogy álmodod: A Csodaszarvas még előtted jár, És ezer új csodával vár! 2. versszak: Egy táltos, ha vágtat, kinyitja két tiszta szemét, Orrában érzi a szabadság üzenetét; Merről a szél fúj, arra megy, Nem állja útját völgy, se hegy; Nem állna meg semmiér', S haza is ér. A lelkünk most is vágtat... Az eddigi legvarázslatosabb Hajógyár-keddről tudósítunk Takács Dorina Дeva és Oláh Anna festőművész közös performansza Az este beharangozója így hangzott "Két tehetséges művész szemüvegén keresztül egy olyan izgalmas performansznak lehettek részesei a Zene x Látvány estünkön, amilyet még garantáltan nem láttatok!
A folyamatos szorongás elhagyja az Isten erejét, aki nyomorúságtól és bágyadtságtól vonz engem; ezért vágyom arra, hogy testem, mint egy jó tábor, a Gire táborban uralkodjon Sionban. N ' estoit, hogy szeretlek o nemes hollandok, nemcsak a felei megbecsülés, hogy a fenékre teszlek; de a spanyol téged pazarol o jó király országa, o hálátlan nemzetek, szívem elsoyért sír. A ttendant harc, mint a római herceg, én beakadt egyetlen tábor ásít közelében Mastrecht vagy hirtelen húzás, a nagy félelem, táborából remparez, vagy én reytres emprainte ügetés földre terrez. Ha az akarat Isten órájában lett volna, az igának hosszabb tartózkodási helye nélkül kiközösítették volna; de a jóindulatú Isten, aki mindent rendelt, nem akart kedvében járni; dicsőséget adni neki. minden nap egy nemes hercegként nyomja, vagy milyen gyötrelem érdekel, nem volt oncq visszaszorította; de türelmet véve imádkoztam az Örökkévalóhoz, hogy ártatlan legyen, tudván, hogy ilyen vagyok. Ahhoz, hogy Isten, az én brebiettes, nem látja őket álmukból; a lelkész mennyire távol akar nézni; lássunk tehát mindent Jézus Krisztus, a Tökéletes után; az itt élők kenyerei hibátlanok lesznek.
Ott ültem fenn az erdőszéli domb galagonyavirágos oldalában. A templomcsillag búcsúztatta még, aztán a fényben nőtt a tér naponta. Tekintetem büszkén utána nyúlt, amerre őt a fajta vágya vonta. Néztem, komor hegyeknek hogy feszül, s hervadt pusztákról hogy lép át a hóba. Nyugati ködben messze elmaradt a nagy lázakba zsibbadt Európa. S még mindig ment és óriásira nőtt: égő zarándok, vakmerő apostol. Míg elnyelte a magasság s a csend: Himalája, a roppant kőkolostor. 2. Én láttam őt, amikor útra ment, s láttam a dardzsilingi szalmaágyon. Nagy, látomásos szemmel hogy futott hazafelé az irtó pusztaságban. Zengő szelekben, vad vizek felett lihegve lábalt mindig új oromra. Számum ragadta: forró szomjúság, míg rálelt városára. Városomra. Tűzzel kivert száján a régi szó, a visszahívó föld zenéje égett. Ó, idegenül hallgatók hogyan érthették volna ezt a lázbeszédet? Késő dicsőség szent révületét, s a mámortalan, tompa szót: Hiába... Az óriást, aki lobogva hullt a felséges magyar tragédiába.
A szenvedők nem lesznek népeim; reménykedj tehát abban, hogy Isten megtartja övéit; és aki neki szenteli magát, éjjel-nappal imádkozik, hogy erejét adja nekem, hogy segítségükre lehessek. Az Örökkévaló tudhatja, hogy az én jóm és testem nem késztetett-e Önt az erős testvéreimig: a mese Adolf Frieslandben harc közben halt meg, lelke várakozással telt tovább az utolsó napon. A nagy nemes császárok utódaival Németországból vagyok az egyik ura; parquoy, félelem és Isten kétsége nélkül, megtartaná a hűséget, mindaddig, amíg bennem nemes vér köszvénye van. A pajzs és a védelem játék, az én Uram, Istenem, reményeim szerint, elvezet erre a helyre, hogy szolgálatodban állandó maradjak, és eloszlassam a kegyetlen állandóság vétkeit. E nta moy és megtart engem, Istenem, mindazokkal szemben, akik vigyáznak, mert én vagyok a te szolgád. óvakodjon az embertelen botok felháborodásától, és dühük ne mossa el az én véremet és a kezüket. D avidot Saul rángatta; tehát üldözésem, veszélyem sok jófej férfival vonzott; de Isten feltámasztotta, és felemelte Izrael királyságát.