A szívizomban anaerob anyagcsere zajlik, sok O2 raktárként szolgáló mioglobin van a sejtekben. A szívizomsejtek nyugalomban is az arteria coronariákon érkező vér O2 – tartalmának kb. 75% - át használják fel. Ezáltal a szívet ellátó artériák és vénák között nagy az arteriovenosus oxigéndifferencia (AVDO2). A pulzustérfogat - növekedés a szívet mérsékelten terheli meg, azaz a szív O2 – igénye kevésbé növekszik, mint amikor a bal kamrának a systole idején nagyobb nyomással szemben kell a vért továbbítania. A szívizom energiafogyasztása tekintélyes, nyugalomban a teljes test 20% - a, így ezt az intenzív működést csak intenzív anyagcserével lehet biztosítani. A szívizomban gyakorlatilag tökéletes aerob égés folyik, éppen ezért a szívizomban nem keletkezik tejsav, sőt a harántcsíkolt izmok működésekor felszabaduló és a vérárammal a szívizomsejtekhez is eljutó tejsavat képes a szívizom elégetni. Emiatt a szív nem fárad el, és nem jöhet létre benne izomláz. A keringő vérmennyiség növekedése hatására a pitvarok falában egy peptidhormon termelődik, melyet hatásáról natriuretikus faktornak (ANF) neveztek el, valószínűleg a só- és vízháztartás szabályozásában van szerepe.
Több különbözõ magyarázat próbálta leírni a szívritmus változások és bizonyos magatartás típusok közötti összefüggést. A "szituációs sztereotípia" elve. Lacey és Lacey (1967) szerint a szívritmus változás irányát az ingerszituáció határozza meg. Megfigyeléseik szerint, a környezeti inger befogadását igénylő helyzetekben a szívritmus csökken, míg a belső kognitív feldolgozást igénylő feladatoknál nő. Lacey és mts. (1963) a következő feladatokat adták kísérleti személyeiknek: megadott szavakból kellett mondatot alkotniuk, fejben kellett számolniuk, visszafelé olvasni, fényfelvillanásokat, fehérzajt, és drámarészlet felolvasását kellett figyelemmel kísérniük. Kísérletükben azt találták, hogy csak a kognitív feldolgozást igénylő feladatokban nőtt a szívritmus, míg, a drámarészlet hallgatásánál, fehérzaj, valamint, fényfelvillanások figyelemmel kísérésénél szívritmus csökkenést tapasztaltak. Ennél a kísérletnél tónusos (hosszabb ideig tartó) szívritmus változásokat regisztráltak, de összes többi kísérletük fázisos – rendkívül rövid ideig (néhány másodpercig) tartó – szívritmus változásokra irányult.
A szívműködés ritmusosan zajlik le. Ezt az ingerképző és ingerületvezető rendszer biztosítja. Az ingerképző és ingerületvezető rendszer különleges felépítésű izomsejtek hálózata, mely helyenként csomót, helyenként köteget alkot. Az első csomó a jobb pitvarban a nagyvénák beszájadzásánál van. Ezt a területet szinusznak nevezik, az ingerképzés céljait szolgáló csomót pedig szinuszcsomónak. A szívet összehúzódásra bíró inger e csomóban képződik, ezért ezt ütemszabályozónak (pacemaker) is nevezik. A szinuszcsomóból az ingert a pitvarok izomzata vezeti a pitvar-kamrai határhoz. Itt újabb csomó van, az ún. Aschott–Tawara csomó. Ebből egy ingerületvezető köteg (His-köteg) indul ki, majd hamarosan kettéválik, egyik ága a jobb, a másik a bal kamrába tart (Tawara-szárak) Ezeknek a rostjai a kamrák izomfalához vezetik az ingerületet. Az ingerképzés és -vezetés automatikus folyamat ugyan, de működését a szív idegei befolyásolják, így a szív működése az idegrendszer szabályozása alatt áll. A szívet az ún.