★★★★☆Tartalom értéke: 5. 8/10 (3967 hozzászólás alapján)New York egyik legszegényebb negyedében játszódik a film, és olyan bohém fiatalokról mesél, akik napról napra próbálnak megélni, s nem utolsósorban összeszedni a lakbérre valót.
De milyen hibát lehet még felróni? Mert azért még akad. Hogy John Deacon lényegében el van nyomva, mint szereplő? Ezt inkább a (valós) May-Taylor tengelynek tudom be, de hiába vonult vissza a basszer a szerepléstől, néhány apróbb jelenetszálnál többet érdemelne. Ahogy azt sem feltétlen hiszem el, hogy a gitárosról és a dobosról Roger néhány bulis pillanatát leszámítva semmi rosszat nem hallani, csak csibésznek tűnnek az excentrikus "királynő" mellett. Ez azért annyira nem hihető, de szerintem ez is csak amiatt lehet, hogy ne szakadjon szanaszét a film. És ha már valamit be kell áldozni, akkor ugye minden szentnek... Ráadásul a Live Aid után vége a filmnek... Ezután még jött azért egy-két turné (ugye például minket is meglátogattak) Freddie leépülése előtt, arra azért még pár képet lehetett volna szánni, de jó ez így is, azt mondom. Ezek amúgy is mind olyan hibák, amiket a filmnéző nem a film nézése közben fog fennakadni, hanem ha utólag elkezd rajta gondolkodni. Mert a film tényleg annyira sodor, annyira visz magával, hogy nem ezekkel fogsz foglalkozni.
Viccelünk? A magyar szinkronról az esetek nagy részében (tényleg kevés a kivétel) megvan a véleményem, ráadásul ez egy pont olyan film, aminél semmi értelme nincs azt hallgatni, mit gagyognak rá magyarul. Angol nyelv, felirat! Pont! Így az igazi, mindenkinek így is ajánlom! Szóval a Bohemian Rhapsody. Nem könnyű téma, valljuk be. A Queen egy korszakos zenekar, Freddie Mercury pedig a világtörténelem egyik legkarizmatikusabb, legjobb frontembereként lett ismert, a szórakoztatás magasiskolája volt, amit leművelt az az ember (persze kellett hozzá a másik három zseni is). Nos, akkor ezt, az egyébként mindenki által ismert, komplex személyiséget (Val Kilmernek sem ment könnyen Jim Morrisonnal), egy sikeres zenekar két évtizedes életművét, plusz még az azokra ható eseményeket is vidd bele egy filmbe úgy, hogy ne legyen izzadtságszagú, vontatott és szájbarágós. Na, emiatt már lendületből emeltem a kalapom a készítők előtt, mert megpróbálták! De jön a nagyon is jogos kérdés: sikerült-e megvalósítani, megugrani a lehetetlen magasságban lévő lécet, amit a közönség elvárna egy olyan alkotástól, melynek készítésében a zenekar két, még aktív tagja is részt vett, nem is kicsit?