– népdalok és népi játékok MONOK11. 00 Ünnepi megemlékezés a Kossut Lajos szobra előtti téren. Himnusz. Bártfay Emese, Monok polgármesterének köszöntője, dr. Koncz Zsófia országgyűlési képviselő beszéde, dr. Varga Judit igazságügyi miniszter ünnepi beszéde. 20 A Kossuth Népdalkör ünnepi műsora. 30 Monoki fiatalok műsora. 45 A Kiss Kata Zenekar és monoki óvodás gyermekek műsora. Koszorúzás Kossuth Lakos szobránál, Petőfi Sándor szobránál a Bitskey Gáspár Hagyományőrző Tüzércsapat (Tápióbicske) közreműködésével. Szózat. SZENDRŐ11. 00 Ünnepi megemlékezés a Hősök terén. Ünnepi beszédet mond Riz Gábor országgyűlési képviselő, közreműködnek a sárospataki 8-kor Színház és az Ujj Viktor Géza Alapfokú Művészeti iskola fúvószenekara. A történelmi egyházak képviselői áldásukkal adóznak a hősök előtt. A megemlékezést követően koszorúzás a Református Templomkertben lévő kopjafánál. Március 15., kedd BORSODNÁDASD13. 00 Nemzeti ünnep a Borsodnádasdi Közösségi Házban és Könyvtárban. A jelenlévőket köszönti: Kormos Krisztián polgármester, ünnepi beszédet mond: Riz Gábor, országgyűlési képviselő.
A honvéd tisztikar nemzetiségi összetételét illetően inkább csak a felső vezetésre vannak adataink. Ennek elsődleges oka a források hiánya. A honvédtisztek nemzeti hovatartozását ugyanis sem a honvédseregben, sem pedig a császári-királyi hadseregben – ahonnan egy részük származott, vagy ahová jelentős részüket a szabadságharc után büntetésből besorozták – nem tartották nyilván. További problémát jelent, hogy a nemzeti hovatartozást a XIX. század közepének Magyarországán sokkal "rugalmasabban" fogták fel mint manapság. Akkor a nemzetté válás folyamata idején még komoly szerepe volt például a "hungarus" szemléletnek, melynek alapján etnikailag egyértelműen németnek, vagy szlováknak vehető személyek – akik akár magyarul sem tudtak – magukat magyarnak, vagy legalábbis a magyar politikai nemzet tagjának tekintették. Másfelől azonban már erőteljesen működött a "koreszme", vagyis a mai nemzetfogalomnak megfelelő nemzeti elkülönülés folyamata is. Mindezek alapján némi fenntartással kell fogadnunk a klasszikus állítást, azt, hogy az 1849. október 6-án Aradon mártírhalált halt 13 honvéd főtiszt "nagyobb fele nem volt magyar".