*SZEKÉRFOGAT (szekér-fogat) ösz. A szekér vontatására alkalmazott állati erő, pl. ökör-, lófogat stb. *SZEKÉRGYÁRTÓ (szekér-gyártó) ösz. Mesterember, ki szekereket készít; szokottabban: kerékgyártó; németesen bognár, tótosan kollár. *SZEKÉRKAS (szekér-kas) ösz. Kasnemü vesszőfonadék, melyet némely tájakon, kivált a teherszállító szekerek oldalai közé helyeznek. *SZEKÉRKE (szek-ér-ke) kicsinző fn. szekérké-t. Kis, könnyü szekér, milyenek az úgy nevezett csilleszekerek Bakonyban. Érsekujvárott régebben kerekeken mozgó deres, melyen a büntetteseket csapni, korbácsolni szokták. *SZEKÉRKENŐ (szekér-kenő) ösz. 1) Személy, ki a szekeret keni. 2) Holmi zsiradék, melylyel a szekér tengelyeit időnként megkenik, hogy a kerekek könnyebben forogjanak: háj, kulimász, vagyis fenyőszurokból főzött kátrány. Félek tőle mint a szekérkenőtől. ). *SZEKÉRKENŐCS (szekér-kenőcs) ösz. SZEKÉRKENŐ, 2). *SZEKÉRKÉZÉS (szek-er-ke-ěz-és) fn. szekerkézés-t, tb., ~ěk, harm. Kisebb szekéren rövid kirándulás. SZEKERKÉZIK.
kettő, pár; csomó (deux, une paire, une couple; liasse, paquet), kholba-khu v. kholbo-khu (= kötni) igétől. Három am. orom, így nevezve a harmadik v. középső ujjtól, mely legmagasabb s mintegy ormot mutat a többi között; az, orom' szóban a h ugyan hiányzik, de megvan az ugyanazon gyökü hóri (hórihorgas) szóban; a török ücs (= 3) is egyezni látszik az üds (= csúcs) szóval. Négy = ne-egy v. nem-egy t. a kéz ujjai egy hián (5-1). Öt = üt v. ököl t. a kéz öklöt mutat s mintegy ütésre áll. Schott Vilmos is a csuvas pilik (= öt) szót a török bilik v. bileg szóval rokonítja, mely am. Handwurzel, Handgelenk, de Zenkernél: Faust, Ballen is. Hat = át v. ált (törökül: allď) átmenetet jelent a másik kézre. Hét = két t. a másik kézen kettő (hozzá gondoltatván az első kéz). Nyolcz = nyúlt v. nyújtott, régiesen: nyolt, nyojtott, azaz nyujtott v. legmagasabb ujj, t. a másik kézen épen az ami, orom' az egyik kézen (itt is hozzá gondoltatván az első kéz). Kilencz = külön-tíz, vagyis elkülönítendő egy a tízből, (10-1) hasonló észjárással mint a négyes számnál, (több más nyelvek példájára is, miként Schott Vilmosnál, valamint Hunfalvy Pál említett munkájában is olvasható).
E szerént szalad némi menekvési, szabadulási, vagy kicsapongási törekvést is fejez ki, honnan mást jelent: valakit megszalasztani, elszalasztani, és megfuttatni, elfuttatni. SZAL, gyök, és FUT, LÓDÚL, IRAMLIK. *SZALAD (2) fn. szalad-ot, harm. Általán, mesterségesen kicsigáztatott gabona, melynek levéből italt, vagy bizonyos ételt készítenek, milyen a sörnek való árpa, vagy azon buza, melyből költést sütnek. Lásd MALÁTA. Szláv eredetü szó, mert tótul: szlad, lengyelül: szlod am. éd, honnan szladki, szlodki am. édes. Mi a szaladot magyarán édeny- vagy édes-nek vagy öszvetett szóval csiréd-nek nevezhetnők. SZALADOS. *SZALADADÓ (szalad-adó) ösz. Adó neme, melyet a sernek való szaladtól fizetni kell. SZALAD, fn. *SZALADÁR (szal-ad-ár) fn. szaladár-t, tb., ~ok, harm. STRUCZ. *SZALADÁS (szal-ad-ás) fn. szaladás-t, tb., ~ok, harm. A haladásnak egyik legsietőbb neme, melyet valaki gyorsított léptekkel teszen. Különösen menekülési, szabadulási, vagy kicsapongási ösztönből eredő futás. Szaladásra venni a dolgot.
Dankovszky szerént a szláv nyelvekben: skornye am. saru (a német Stiefel). *SZEKÉRNYOM (szekér-nyom) ösz. Nyom, melyet a haladó szekér kerekei hagynak maguk után, kerékvágás vagy vágány. *SZEKÉRNYÚJTÓ (szekér-nyújtó) ösz. A szekéralynak azon rúdnemű része, mely az első és hátulsó tengelyt öszveköti. *SZEKÉROLDAL (szekér-oldal) ösz. Lajtorjához hasonló rácsos készület a fölszerelt, mely szekér job., és bal részén végig nyúlik. Egyébiránt vannak nem rácsos, pl. deszkákból szerkezett szekéroldalak is. Továbbá így hívják azon tért is, melyet ez oldalak körülvesznek. Oly kevés szénája termett, hogy alig tölt meg egy szekéroldalt. *SZÉKERÖLTETÉS v. ~ERŐTETÉS (szék-eröltetés) ösz. Nehéz székürülés, vagyis szorulás, midőn valakit az úgy nevezett nagy szükség sürget, szorongat, de sikeretlenül. *SZEKÉRPÉNZ (szekér-pénz) ösz. A bérb., fogadott szekérért, illetőleg szállitásért fizetett pénz. *SZEKÉRPOSTA (szekér-posta) ösz. Leveleket, személyeket s némely málhákat szekéren (kocsin) vivő posta. *SZEKÉRRÚD (szekér-rúd) ösz.
A vier szó két- és háromtagu legrégibb alakjaiban (szanszkritul: csatur, csatvárasz, latinul: quatuor, góthul: fidvór, görögül: pisnreV, pessnreV, tessreV) világosan úgy tűnik fel, mint összetett vagy származott alak, melyet önálló ősszónak nem lehet tekinteni. Fünf, szanszkritul: pancsa (= pente, quinque) alkalmasint (a szanszkrit) páni (= kéz) szóval áll összeköttetésben. Így értelmezi ezt Benary a páni-csa (manus-que) összetett szóból, azaz kéz és még egy, minthogy ő a vier szóban a kéz ujjait a hüvelykujj nélkül tartja alapul szolgálóknak (azaz Benary szerént a hüvelykujj mutatván a kéz többi ujjaira, e szerint a kéz és még egy azt jelentené, hogy még azon egy is, t. a hüvelykujj is, a kézhez számítandó). Pott azt a csi, sammeln (gyüjteni, gyöktől származtatja, a csonka upa elüljáróval és ni-vel összetéve, tehát sajátlag am. rakás (Haufen). A zehn, régi német zehan, góth taihun származik a teihan, zíhan (zeigen) szótól és alkalmasint összefüggésben van a Zehe (lábujj, vagy csak: ujj) szóval, valamint a görög deka, latin decem a dekw (deiknumi = mutatok) digitus szókkal; tehát az am.
A saját test, avagy maga a Tulajdon, a megtestesült Önmagának-lét. De hirtelen, újra és újra idegen testté válik, lenyelhetetlen szörnyűségként mutat kozik. Nem szabadulhatunk tőle, képek hatalmas kuszaságába vagyunk belegabalyodva, amelyek a kovásztalan kenyérről álmodó Krisztustól a reszkető, vérző Szent Szívet önmagából kitépő Krisztusig terjednek. Ez, ez... az ez mindig túl sok ahhoz, vagy épp nem elegendő, hogy az legyen. S a "saját testre" vonatkozó minden gondolat, megannyi gon dos törekvés arra, hogy újra magunkévá tegyük azt, amiről úgy gondoljuk, sajnálatos módon "eltárgyiasítva" vagy "eldologiasítva" lett, a saját testre vonatkozó gondolatok csak görcsös próbálkozások: csupán a kizárásáig jutnak el annak, amire vágynánk. A z Isten testének megpillantása, megérintése és megevése iránti vágy és szorongás, mely arra irányul, hogy ez a test legyünk és csak az legyünk: a Nyugati ész és esztelenség elve. Ezért aztán a testnek, a testinek soha nem lehet helye benne, sfőleg akkor nem, amikor épp azt nevezzük meg és idézzük fe l általa.
Kinyomtatott buzát, rozsot szelelni. Továbbá, dohtól, penésztől, stb. szél által megtisztít valamit. Szeleld meg ha dohos, mint a vajkai asszony a lisztet. PALOL, PELEL. *SZELEL (2) (szel-el) önh. 1) Mondjuk csőről, vagy résről, melyen a belefújt levegő szabadon jár; tájdivatosan túl a Dunán: szenel, szenyel. Szelel a pipa, pipaszár. Nem jól szelel a fújtató. 2) Képes kifejezéssel, elszelelni valahonnan, am. eliszkódni, elszökni, s mintegy szél gyanánt elsuhanni. *SZELELÉS (szel-el-és) fn. szelelés-t, tb., ~ěk, harm. 1) Midőn áth. igéből származik, am. gabonaszemek, vagy más magvak tisztítása szórás és szél által. 2) Csőnek, résnek tulajdonsága, vagy állapota, midőn szabad légjárása van. SZELEL, (1); (2). *SZELELŐ (szel-el-ő) mn. szelelő-t. 1) Aki valamit szelel, vagyis szél által a szeméttől, polyvától megtisztít. 2) Ami a léget, szelet általereszti. Szelelő pipaszár, fújtató. Használtatik főnevűl is, midőn rést, likat jelent, melyet a levegő szabad járása végett szoktak hagyni, vagy csinálni.
A test - a test igazsága - mindig is két irány és értelem között lesz - a jobb és a bal, a fent és a lent, az elöl és a hátul, a fej és a farok, a hímnemű és a nőnemű, a bent és a kint, az érzéki és az intelligibilis között, amelyeket egymásban fejez ki. Az eljövetel másik változatát megtestesülésnek nevezzük. Ha azt mondom, verbo carofactum est (logosz szarx egeneto), bizonyos érte lemben azt állítom, hogy a caro a verbum valódi eljövetele és dicső sége. De azt is állítom, egy másik értelemben, hogy a verbum (logosz) a caro (szarx) valódi jelenléte és értelme. És ha bizonyos értelemben (újra csak) ez a két változat egyszerre jelenik meg, és ha a "megtes tesülés" mindkettőt egyszerre nevezi is meg, egy másik értelemben ezek ki is zárják egymást. Kizárják egymást, ahogy kizárják egymást, már a filo z ó fia i Evangélium mondatában is, a "logosz" és a "szarx"fogalmai. Hogy ezt az állítást megtegyük, már rendelkeznünk kell ezekkel a fogalmak kal vagy Ideákkal. A filozófiai Evangélium erre a feltevésre alapo zódik: ezt rögtön ki is mondja.
(Boletus ramosissimus). *SZARVASTÖK (szarvas-tök) ösz. A szarvasbikának hímgolyója, heréje. *SZARVASTŐKE (szarvas-tőke) ösz. Ágasbogos szőlőtőke. Heves megyei tájszó. *SZARVASTÜLÖK (szarvas-tülök) l. SZARVASAGANCS alatt. *SZARVASÜLŐ (szarvas-ülő) ösz. Kovácsok két szarvu ülője. *SZARVASVADÁSZAT (szarvas-vadászat) ösz. Vadászat, melyet tüzetesen szarvasok ellen űznek. *SZARVATLAN (szar-v-at-lan) mn. szarvatlan-t, tb., ~ok. Aminek szarvai nincsenek, vagy ha voltak is, elvesztek, lehulltak, letörtek stb. Másképen: suta, néhutt: buga. Szarvatlan juhfajok. szarv vagy szarvak nélkül. *SZARVAZ (szar-v-az) áth. szarvaz-tam, ~tál, ~ott, par. értelmü szarvakat csinál, alakít. Szarvazni az ekét, a kazalt, a ganéjdombot. Álarczosan felszarvazni magát. SZARV. *SZARVAZÁS (szar-v-az-ás) fn. szarvazás-t, tb., ~ok, harm. Cselekvés, mely által szaruhoz hasonló valamit készítnek, alakítnak. Kazal szarvazása. *SZARVAZAT (szar-v-az-at) fn. szarvazat-ot, harm. 1) Az állat szarvai együtt véve, különösen töb., ágból bogból állók, mint a szarvasokéi.