2006. 10. 03., 15:47|Utolsó módosítás:2006. 03., 15:47| Az AFSZ délelőtti nyílt napján nem fecsérelik az időt felesleges szóvirágokra: a szolgálat munkatársa tízperces gyorstalpalót tart az EURES internetes kereső rendszeréből. Az előadó annyit még hozzátesz: a külföldi munkát keresők közkedvelt célállomásában, az Egyesült Királyságban jelenleg közel 400 ezer, az EU területén 1 millió betöltetlen állás van. Az érdeklődők előtt laptop, és már indulhat is az online állásvadászat. A nyílt nap mintegy 40 résztvevőjének első körben laptop sem jut: egyelőre prospektusokat lapozgatnak, beszélgetnek, nézelődnek, latolgatják az esélyeket. A nyelveket nem beszélők titkon a szomszéd gépét fürkészik állásajánlatok reményében. Nyelvtudás nélkül mennének külföldre Egy középkorú, miskolci autószerelő elárulja: Londontól 200 kilométernyire konkrét állásajánlat várja, lakbérének egy részét munkáltatója finanszírozná. A férfi arról is beszámolt: 11 fontos órabér (kb. 4400 forint) fejében hosszú távon számítanának munkájára, de az angollal egyelőre hadilábon áll, így most a nyelvtanulás számára a legfőbb cél.
Képzelj el egy várost, ahol ugyanannyian laknak szinte, mint egész Magyarországon!
A hirdetést feladó szlovák székhelyű munkaközvetítő cég 2008 óta végzi tevékenységét 9 országban és több száz pozíciót hirdetnek az oldalukon, a legtöbb ajánlatban ápolót, ápolónőt keresnek. Ám némi kutakodás, és természetesen a regisztráció után kiderült, hogy ezt a pénz egy turnusra értendő, azaz inkább 60, illetve 90 napra. Persze így is szép summa, ám tekintettel arra, mennyire nehéz és megterhelő, némely esetben szakirányú végzettséget is igénylő munkáról van szó, már nem tűnik azért annyira irreálisan soknak. Megkeresésünkre a cég képviselője elmondta, hogy jelenleg három célországba közvetítenek munkavállalókat, Ausztriába, Németországba és Hollandiába, és aki Németország mellett dönt, neki még külön végzettségre sincs szüksége, ott csupán némi tapasztalatot kérnek. Főként Kelet-Európából, Szlovákiából, Magyarországról, Horvátországból, Macedóniából és Romániából toboroznak, ám némi nyelvtudásra minden esetben szükség van, hiszen az idősgondozónak folyamatosan kommunikálni kell a páciensekkel, a rokonokkal, és előfordulhat, hogy hirtelen segítséget is kell hívni hozzájuk.