"Támadás mindenfelé, a Virradatban meg a szegedi jobboldali lapokban a Szegedi est ellen. Csúnya, szitkozódó hangon, hogy ez lett az ellenforradalmi Szegedből, és felsorolás, hogy ki mindenki zsidó a szereplők közül"- írja naplójában Gyarmati Fanni 1938. március 21-én. A Virradatba annak idején Kosztolányi is írt. Szerinted az ilyen típusú lapok, cikkek közvetve, de hozzájárultak az emberek zsidók iránti ellenszenvéhez? Nem egy hasonló, burkoltan gyűlöletkeltő cikk ma is megjelenik… Minden gyűlöletkeltő cikk hozzájárul a közhangulat, illetve egyes csoportok hangulatának radikalizálódásához. Ez a céljuk. Ráadásul ezek öngerjesztő folyamatok: minél több az ilyen cikk, annál nagyobb tömegeket ér el és befolyásol, és a nagyobb tömegek még több cikk születését igénylik, és így tovább. A kereslet megszüli a kínálatot. Nem véletlen, hogy az internet korában egyre több a szélsőséges portál – el sem lehet őket tüntetni. A két világháború között is egyre több és egyre uszítóbb hangú politikai napilap létezett.
Mint Ferencz Győző megállapítja, Gyarmati Dezső az asszimilálódó zsidóság jellegzetes képviselője, családja még 1868, az egyenjogúsági törvény előtt vándorolt be, értelmiségi köztisztviselő, nevét magyarosítja, de zsinagógába jár, és az asztalnál megköveteli, hogy a családtagok minden étkezéskor imádkozzanak. Ebben a tekintetben állandó harcban állt Fannival, számos konfliktusuk származott ebből. A Naplóban Fanni folyamatosan kritikával illeti, öregedését, gyengülését "a mesterséges önbutításnak, az imáknak, a babonás vallásosságnak" tulajdonítja, [1] máshol a "Papa" "irgalmatlan és veszekedős vallási terrorjáról"[2] ír. Bár más oka is van ezeknek a veszekedéseknek, Gyarmati Fanni szinte dühöng apja ósdinak és formálisnak titulált vallásosságán. A lány később külsőségnek tekinti például a zsidó vallásban megalapozó fontosságúnak tekintett – mert a diaszpórában összetartó erőként működő – hagyományokat, emlékeket, a múlthoz kötődést is: "Elhagyni az apa sírját, a kaddist, az emlékét. – Ezek az idegen fogalmak, ezt tudják csak felhozni kapcsolódó erejű emlékeztetőnek".
Sírig tartó szerelem Merthogy Gyarmati és Székely 14 éven át tartó házassága 1964-ben véget ért, ugyanakkor, amikor a férfi felhagyott sportolói pályafutásával. Még ugyanabban az évben feleségül vette az ünnepelt színésznő, a gyönyörű Bara Margitot, akitől 1968-ban lánya született, Eszter. (Unokájuk Szilágyi Liliána úszónő). A nagy szerelembe hamar keserűség vegyült: hamarosan kegyetlen és alaptalan rágalomhadjárat indult Bara Margit ellen. A színésznőt belekeverték a korabeli sikeres vendéglátóipari vezető, Ónody Lajos elleni koncepciós perbe. Az egész városban elterjedt a pletyka, amely a vadászházakban lezajlott, Bara Margit részvételével zajlott vad orgiákról szólt. Hiába próbált védekezni a rágalmak ellen, a Nemzeti Színházból az utcára tették, a kollégák, barátok elfordultak tőle, nem kapott újabb szerepeket, ezért 1976-ban végleg visszavonult. – Amikor elkezdték őt vádolni, képtelenné vált arra, hogy színpadra álljon. ) Gusztustalan volt. Anyu azt kérte tőlem, próbáljam megérteni: amikor az embert leköpik az utcán vagy leverik a kalapját a fejéről, nem tud kiállni plénum elé, és felszabadultan odaadni magát a közönségnek.
A Sportuszoda helyett Újpestre járt úszni. Órákat villamosozott vagy gyalogolt naponta, hogy teljesíthesse az edzésadagját. Magyar bajnokságok és világversenyek nélkül dolgozta végig a háború éveit, egyértelműen azzal a céllal, hogy esélyesként utazhasson a következő olimpiára. 1945. augusztus 25-én rendezték a korszaknyitó versenyt az ünnepélyesen felavatott Sportuszodában: Székely Éva 1:27-es országos csúccsal nyerte a 100 méteres mellúszást. Saját kulcsa volt az uszodáhozSzékely Éva már 13 évesen annyit edzett, amire abban a korban mások nem lettek volna képesek. Sárosi mesterrel bevezették a mindennapos edzés fogalmát. Ezt akkor sokan ellenszenvvel fogadták. Már az is nagy szó volt, ha kortársai közül valaki hetente háromszor eljárt edzéorgalma és kitartása később meghozta a várva várt diadalt. A sikertelen londoni játékok után úgy döntöttek Sárosi Imrével, hogy még nagyobb fordulatszámra kapcsolnak. Tovább növelték az edzésadagot, fokozták az iramot és csökkentették a pihenőket. A világon elsőként áttértek a napi három, majd a napi négy edzésre.
- A TEHETSÉG MINDEN KORBAN, MINDEN RENDSZEREN ÁTTÖR, ÉS MÉLTÓ HELYET VÍV KI MAGÁNAK - hangsúlyozta zárásként Horváth Vilmos. (Forrás:)
Másfelől a zsidó lehet "az elutasított Másik" is (ennek a csoportnak legfeljebb apja tagja, más családtagok és nagyon közeli barátok nem, s alapvető kritériuma a az alany "zsidó" identitása – vagyis nem az orthodox volta. Fanni saját környezetében ilyennel – például frissen bevándorolt galíciai zsidóval – ritkán találkozott): "Az elnyomottak más dolog, azokkal vállaljuk az összetartozást, a részvétet, de hát így közelebb jutottunk az európai egységhez, és mindenkinek, aki magyar, és tudatosan vállalja az itteni gyökereket, ezt kellene tennie. Aki nem akar, az menjen a botcsinálta zsidó államba, és éljen ott anakronisztikus, értelmetlen "közösségben" a régi hite szerint. " (Tegyük itt hozzá: a Naplóból úgy tűnik, bár explicite nem mondatik ki, hogy Gyarmati Fanni kettős identitásban nem gondolkodott. ) Bár a Naplóban a vészkorszak beköszöntével lényegesen ritkábbá válnak ezek a bejegyzések, még 1945 márciusából is egy, az előbbi idézet logikájának ellentmondó bekezdést olvashatunk (tudniillik, hogy ha ő ettől távol tudja tartani magát, mégiscsak léteznek zsidós karakterjegyek): "A pártnapon sokan voltak, tele a nagy előadóterem, sajnos többségben az igen erősen zsidós figurák, és ez mindig kicsit megborzongat, mindig azt hiszem, hogy az egész hitelét veszti még nálunk ettől.
Bíró-Balogh Tamás legutóbb megjelent, Kosztolányi Dezső életrajzának nem túl fényes fejezeteivel foglalkozó könyve, a Mint aki a sínek közé esett című kötet nem kevés meghökkentést kiváltó írásaival, leleplezéseivel is felhívja magára a figyelmet. A Kosztolányi-életrajz hiányzó darabjairól, Kosztolányi antiszemitizmusáról, s a Radnóti Miklós-hagyaték sorsáról is beszélgettünk a könyv szerzőjével. A Mint aki a sínek közé esett című, filológiai jellegű Kosztolányi-tanulmányokat tartalmazó könyved Kosztolányi Dezső szélsőjobboldalinak minősített cikkeivel, munkásságával foglalkozik. A kutatásaid alatt változott a Kosztolányiról kialakult véleményed, vagy ezeket a momentumokat érdekességként tartod fontosnak, korrajzként kezeled, vagy a Kosztolányi-képet jelentősen befolyásoló tényezőkként? Kosztolányi műveit, mint bárki más, természetesen én is hamarabb ismertem, mint életrajzának részleteit. A középiskolában, az egyetemen úgy olvastuk verseit, regényeit, novelláit, hogy mindezekről egy szót sem hallottunk.
– "Erről nem akarok beszélni – válaszolta az egykori olimpikon. Majd hozzátette: "Kiss Laci nagyot vétett, de megkapta érte a büntetését. Elfogult vagyok vele, mert edzőként sok olimpiai siker kovácsa volt. " Székely Éva / Fotó:MTI-Koszticsák Szilárd Székely Éva végül egy különös keretbe helyezte Kiss László ügyét azzal, hogy elmesélte a portálnak: a zsidóüldözések idején a körzetükben volt egy véreskezű, hóhér nyilas, aki csapatostól vitte ki a Dunához a sárga csillagosokat, és társaival együtt végezte ki őket. A külsejét nem lehetett elfelejteni, az egyik szeme barna, a másik kék színű volt. Egyik alkalommal Székely Évát is vinni akarta, de valaki szólt az érdekében. "Ez a kislány, nagyon tehetséges úszó, még sok dicsőséget szerez az országnak, ne bántsák őt. " 1951-ben Székely megnyerte az országos bajnokságot 100 méteres pillangóúszásban. Az úszószövetség tiszteletdíját a Honvéd egyik úszóvezetője adta át neki. Amikor Székely ránézett, nem hitt a szemének: a kék és barnaszenű nyilas tömeggyilkos volt... Mi volt ő hozzá képest Kiss Laci ügye?
Sportpályafutását követően gyógyszerésznek tanult, majd a MÁV-kórházban dolgozott. Később a Testnevelési Főiskola Tudományos Kutatóintézetének munkatársa lett. Több szakcikke és kiadványa jelent meg. Legismertebb műve a Sírni csak a győztesnek szabad (Magvető, 1981. ), melyért Ezüstgerely-díjjal jutalmazták. 1976-től az Úszósport Hírességeinek Csarnoka (International Swimming Hall of Fame) tagja. 1981-től a Zsidó Sporthírességek Csarnoka (International Jewish Sports Hall of Fame) tagja. 1994-től a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület alapító tagja. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. 2004-től a Nemzet Sportolója. 2005-ben Nemzetközi Fair Play életműdíjat vehetett át. 2007-ben a példaértékű sportolói és edzői életpálya elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést. 2011-ben Prima-díjat kapott. 2014-ben beválasztották a Magyar Úszó Hírességek Csarnokába. PillangókisasszonyŐ volt a pillangóúszás meghonosítója és első magyar bajnoka, az első nő a világon, aki képes volt 200 métert pillangózni, megállás nélkül.