Simon Balázs szerint a társadalomra alapvetően jellemző a hatalommánia, vagyis annak hagyománya, hogy minden konfliktusos vagy bizonytalan helyzetet a másik leuralásával kell megoldani. Ebből a szempontból a színházat, és azon belül a Víget, nem kivételnek, inkább ezen jelenség lecsapódásának, kvintesszenciájának látja. Őt ezek a – nem kizárólag a Vígben szerzett – színházi élményei késztették arra, hogy a hatalom és színház ellentmondásaitól elhúzódva inkább a kollektív alkotás lehetőségeinek kibontásán dolgozzon, közösségi színházi projekteket szervezve, sokszor mélyszegénységben élők számára. Szerinte épp arra lenne szükség, hogy az embernek ne kelljen állandóan a "sarkára állni", ha meg akarja magát őrizni, inkább minél többen tapasztalják meg, milyen egy közösség részévé válni, és együtt alkotni. Kiemelt kép: MTI/Kallos Bea
"Rudolf PéterA pályázat rövidített változatát ITT olvashatják.
Lapunknak felidézett egy esetet, amikor egy próba után a produkciós igazgató összehívott rendkívüli gyűlést a rendezővel, díszítőkkel és technikusokkal, hogy tisztázza a Premier című előadás csapatával: a szakszervezet által előírt két megengedett szombati munkanapot felhasználták, tehát nem próbálhatnak többet ezen a napon. A rendező ezt elfogadta, és elnézést kért, amiért úgy tudta, hogy szabad próbálni szombaton is, "majd váratlanul megjelent Eszenyi, és közölte, hogy márpedig minden szombaton próbálni fogunk a bemutatóig". A nyilvános megaláztatások mellett erről a jelenségről beszélt a Revizornak névtelenül nyilatkozó színész is, aki szerint Eszenyi nemcsak interjúkban mondja, neki tényleg a színház az otthona – de a többieknek nem feltétlenül. "Családunk van, ünnepeink, és nem biztos, hogy huszonnégy órában akarunk rendelkezésre állni. " Fenyvesi Lili szerint állandó jelenség a Vígben, hogy az időben megírt és közzétett próbaterv akár éjjel is változhat, sőt, néha Eszenyi a színpadon önkényesen változtatja meg a kiírt jelenetek menetrendjét.
Hosszú évekkel később, mikor Néder már külföldön dolgozott, Eszenyi bocsánatot is kért tőle, amiért átgázolt rajta, és kifejezte, hogy szeretné, ha újra dolgozna a Vígszínházban. Érkezett is felkérés egy Vígben megvalósuló nemzetközi kooperációra, aminek szervezésébe Néder lelkesen bele is vetette magát, ám a hosszas, kudarcba fulladt folyamat végén ismét hasonlóan megalázó helyzetekben találta magát. "Most már nem vagyok összetört, csak dühös. Azért döntöttem úgy, hogy megosztom a történéseket nyilvánosan is, mert szerintem ilyenkor ki kell állni. Tudom, hogy Magyarországon számos színházcsinálónak vannak hasonló történetei – ettől az eljárásmódtól Németországban teljesen elszoktam. Azt hittem, nem történhet meg még egyszer" – kommentálta 2017-ben a történteket. Több generációt érintett Hogy a Néder Panni által említett szellemiség tényleg régre visszanyúlik, és nem Eszenyi igazgatóságával kezdődött, azt erősíti meg Simon Balázs beszámolója is, aki még a 90-es években, Marton László vezetése alatt élt át hasonlóan traumatikus élményeket fiatal rendezőként.
Csányi János egy online felületet is kínál a társulatnak, ahol anonim kérdéseket is föl lehet tenni – némi vita után ez az információ kikerülhetett a próbatáblára. Rudolf Péternek február 28-án premierje volt a Pesti Színházban, "most minden erőmmel és energiámmal arra koncentrálok, hogy védjem a színészek munkaképességét, de természetesen, ha lesz ilyen társulati ülés, ott leszek", mondta elő társulati ülés egyébként mindenütt szokott lenni, ahol több pályázó van, legutóbb az Operettben és Szegeden is volt. Eszenyi Enikő azt mondja, hogy "mivel két pályázó nem hozta nyilvánosságra a pályázatát, arról a kettőről úgysem lehetne szavazni" (ebben téved), valamint "Hegyi Barbarát azért választotta a társulat, mert bíznak benne, hogy amikor a szakmai bizottságban elolvassa a pályázatokat, jól fog dönteni" (ez lehetséges, de nem ártana, ha ismerné a társulat szándékát). Ő nem hozza nyilvánosságra a pályázatát május 1-jéig, amikor is bejelenti a következő évadot, "hiszen üzleti titkok vannak benne".