Egyik lábamról a másikra állok, mert kényelmetlenül érzem magam a súlyos pillantásától és gondolataim új irányától. Foglalj helyet, Rylee. Ígérem, nem harapok. Majd meglátjuk felhorkantok, de engedelmeskedem neki, és leülök a plédre. Idegességemet azzal próbálom elterelni, hogy lehúzom a bokacsizmámat, leveszem a zoknimat, és megmozgatom tzpirosra lakkozott körm lábujjaimat. Felhúzom a térdemet, karommal átfogom. Gyönyör itt. Örülök, hogy nem bújtak el a felhk. Ühüm helyesel, közben belenyúl a papírtáskába, amelyet a Negyedik utcából hozott. Éhes vagy? kérdi. Elvesz két csomagolópapírba göngyölt pakkot, egy vekni francia kenyeret, egy üveg bort, és két papírpoharat. Voilá! jelenti be. Mennyei és kifinomult vacsora ínycsiklandozó szalámival, provolone sajttal, francia kenyérrel és borral. Szája sarkában mosoly bujkál, mintha tesztelne. Mintha ellenrizné, hogy tényleg megfelel-e nekem a laza, flanc nélküli vacsora ezen a csillogással, hivalkodással teli földön. Tartózkodón nézek rá, nem szeretem a játékokat, nem szeretem, ha tesztelnek, de az helyében én sem bíznék másokban.
A hideg ktl megfeszülök épp akkor, amikor belém hatol. A túláradó érzéstl felkiáltok. Megáll, teljesen elmerül bennem, egyszerre érzem a gyötrelmet és a gyönyört, míg testem megfeszül és igazodik hozzá. Basszus, Rylee mondja rekedtes hangon, miután minden önfegyelme elillan. Lángoló tekintettel méri végig a testemet, aztán a szemembe néz. Felstestének izmai és az álla megfeszülnek, pillantása vad elszántsággal elhomályosul, ahogy próbálja visszatartani a felgyüleml, egyre fokozódó, heves vágyat. Csodálatos érzés vagy, Rylee. Mintha bársony ölelne. Felsikoltok, mikor minden önfegyelmét elhagyva lüktet bennem. Igen, Colton, igen! kiáltom, ahogy ki-be mozog bennem. Az érzés fodrozódva végigfut bennem, megragadja a csípmet, maga felé húz, a fenekem nem is érinti már a konyhapultot. Már-már büntet sebességre vált, újra és újra belém hatol. Egy percig sem hagy alább a mozgás, fölém hajol, kezét összekulcsolja az enyémmel, a fejem fölé húzza, és ott tartja, míg másik keze lefelé siklik, és megmarkolja a mellemet.
Még párszor felbgeti a motort, dorombol a békés reggeli levegben, aztán kiszáll az ülésbl. Hosszú végtagjait kinyújtja, megáll egy percre a nyitott kocsiajtó mellett. Aztán hangos nyögés kíséretében újra kinyújtózkodik, ügyelve arra, hogy lehetleg mindenki t nézze. Körbetekintek, és látom, hogy az anyukák is t bámulják. Felnevetek, mikor észreveszem, hogy igazgatni kezdik ágytól kócos hajukat. Colton becsukja az ajtót, aztán megkerüli az autót, kinyitja az ajtót az oldalalmon, kiszállok, látom, hogy remekül érzi magát ebben a helyzetben. Lehajol, hogy elredöntse az ülést, és a srácok egyenként kiszállnak. Megfizethetetlen a pillantás az arcukon, amint végignéznek a tömegen. A szemem sarkából látom, ahogy Baldwin igazgató úr felháborodott és döbbent tekintettel közeledik, amiért egy autó helytelenül állt meg a parkolóban, ahol egyébként szigorú szabályok vannak érvényben. Colton nevét suttogják, szélesen vigyorgok. Becsukja az ajtót, és egyik oldalán Aidennel, a másikon Scooterrel és Rickyvel megáll.
Ez a beszélgetés váratlanul, gyorsan fordult komolyra. Idegesség tükrözdik az arcán, de visszafogja magát. A múltam köztudott jegyzi meg, mire én zavartan vonom fel a szemöldökömet, a hírnévvel együtt csúf igazságok is a felszínre kerülnek. Sajnálom mondom, nem szokásom nyomozni a randevúpartnerem után a fanyar humorral próbálom leplezni, hogy kényelmetlen témát érintünk. Zöld szeme összekapcsolódik az enyémmel, összeszorított állkapcsa lüktetni kezd. Pedig kéne, Rylee figyelmeztet, sosem tudhatod, ki a veszélyes, ki fog bántani téged, amikor a legkevésbé számítanál rá. Döbbenet. Most saját maga ellen beszél? Arra figyelmeztet, hogy tartsam távol magam tle? Össze vagyok zavarodva. Elször üldöz, aztán eltol magától? Ma másodszor tesz ilyen megjegyzést. Mégis, mit kezdjek ezzel? És mit jelentsen az a megjegyzése a megnyomorított gyerekkoráról? A szülei valóságos hollywoodi királyok. Most azt akarja mondani, hogy k tettek valamit vele? A mindent rendbe hozni akaró énem tenne még egy próbát, de tudom, hogy ez nem jó ötlet.
Mindeközben igyekszem figyelmen kívül hagyni, hogy felizgat, amit mondott. A helyedben erre nem fogadnék vetem oda, és már eloldalognék, de a keze megint ersen megragadja a karomat, magához húz, és közelrl nézzük egymást. Látom, ahogy az álla alatti ereiben pulzál a vér. Ahogy mellkasa emelkedik és süllyed, érzem a kezemhez súrlódó mellényének anyagát. Lepillantok a karomat szorító csuklóra, és figyelmeztetn nézek vissza rá, de nem enged. Fejét közelebb hajtja, lélegzete csiklandozza az arcomat. Felemelem a fejemet, nem tudom, hogy védekezésül, avagy csókért cserébe. Szerencséd van, Rylee. Nagy hazárdjátékos vagyok mondja szinte suttogva. Ami azt illeti, szeretem a kihívásokat jelenik meg pajkos mosoly a szája sarkában. Elengedi a karomat, de ujjait rajtam pihenteti. Beleborzongok puha ujjbegyeinek érintésébe. Akkor fogadjunk! mondja, majd abbahagyja a beszédet, bólint egy arra járó ismersnek, és errl észbe kapok, hogy nem vagyunk egyedül a teremben. Nem tanított meg édesanyád arra, hogy amikor egy n nemet mond, az tényleg azt jelenti, hogy nem, Ace?