A kapitány öltözékét Oláh Tibor Mihály ölti magára, aki valóságos mestere a történetmesélésnek, nem is csoda, hogy a pandémia alatt egy egész gyűjteményes kötetet teleírt szórakoztató és elgondolkodtató középkori történetekkel, ami a Palotai Dekameron címet kapta. A válogatott kínzóeszközöket, a nyújtópadot, a júdásszéket, a guillotine-t és a brutális, különböző alakú fogókat, hústépőket szemügyre véve szóba kerül, mennyire kellett a hóhéroknak ismerniük az emberi testet ahhoz, hogy tisztességgel el tudják végezni a munkájukat. Megtudjuk, hogy sokszor úgy tettek szert egy kis mellékesre, hogy csontkovácsként segítették embertársaikat. Így történt ez a haza bölcsével, Deák Ferenccel is, aki 9 évesen leesett egy fáról és kificamította a nyakát. Fájdalmán senki nem tudott segíteni, így végül a zalaegerszegi hóhérnál kötött ki, aki azonnal látta, mi okozza a problémát. Egy jól irányzott mozdulattal helyrerakta a kiugrott csigolyát, majd a kisfiú lelkére kötötte, hogy többet ne kerüljön a kezei közé… 6 / 24Fotó: Csanádi Márton Ezen a kínzópadon nem szívesen helyeztük volna kényelembe magunkat Oláh Tibort egyszer arról is megkérdezte egy gyerekcsoport az akasztófa előtt állva, hogy vajon mennyit keresett akkoriban egy hóhér, és bár kapásból nem tudta volna megmondani, lelkiismeretes szakvezetőként azonnal utánanézett.
Kínpad Csörlőkkel ellátott pad, amelyen a testrészeket külön-külön lehetett húzni a test szétszakadásáig. A fájdalom fokozására néha a pad egyes részein hegyes tüskék is helyet kaptak. Kínzó fogók Vas szerszámok, melyekkel végtagokat szorítottak, húst téptek, szaggattak. Sorozatos, hosszan tartó használatuk nagy fájdalmat okozott, melyet a szerszámok felforrósításával fokozni tudtak. Júdás-szék A spanyol inkvizíció igen híres volt borzalmas kínzótechnikáiról. Júdás székénél egy piramis alakú ülésre helyezték az áldozatot, a piramis hegye az ánuszba vagy a hüvelybe mutatott, amelyre lassan ráengedték a rabot. A kínzás néha órákig, de volt, hogy napokig is eltartott. Az áldozatok általában a fertőzésbe haltak bele, hiszen a széket sohasem tisztították. Kaloda A bűnös fejét, kezeit vagy lábait a kaloda kétfelé nyíló lapjai közötti nyílásokba rakták. Két formáját használták: a nyak- és kézkalodát, illetve a lábkalodát. A büntetés pár órától néhány napig terjedhetett, amely során a testi szenvedést a pórnép gúnyolódása és az időjárás viszontagságai is fokozták.