– Már akkor szerettelek, amikor megismertelek. Milyen jó volt veled azon az estén, amikor először mentünk el vacsorázni… emlékszel? Miért is emlékeznél? Akkor úgy éreztem, te is jól érzed velem magad… de tévedtem. Rögtön visszakoztál, hogy már nincs szükségem rád, felnőtt vagyok… mondtad… hát akkor most felnőtt módjára döntök… és elmegyek. James úgy nézte kettejüket, mint egy teniszmérkőzésen a két pályatérfél között pattogó labdát. Most már tudta, Patrícia miért nem bíztatta még azzal sem, hogy gondolkozik az ajánlatán. Szíve vadul zakatolt, de tudta, most már tudta, hogy az ő ajánlata komolytalan volt, hiszen igaza volt a lánynak, a kétségbeesés kergette hozzá. Örült, hogy ők ketten szeretik egymást, de ahogy most kinézett, ebből egyhamar nem lesz boldog egymásratalálás. "Igen, mint két sinus-görbe… olyanok… amíg az egyikük a pozitív, a másikuk a negatív tartományban van, s csak ritkán találkoznak a keresztpontokon… mintha tökéletesen aszinkronban volnának…" – Ne fáradj Patrícia… elmegyek én… nem zavarlak többé… bocsáss meg… de azt azért még elmondom, hogy a gépben az adatok… – Ne… ne fáradj… nem érdekel… benneteket sem érdekelt, mit mondhatok én az adatokról… mivel nincsenek meg és többé elő sem hívhatók, fölösleges beszélni róla… – Konok nőszemély vagy… – Ez még megmaradt…, ezt nem tudtátok elvenni… – Mondd, nem is tehetjük jóvá?
Elutasította a segítséget. Persze, igaz, hisz én magam mondtam neki, meg tudja védeni magát, nincs szüksége segítségre. Hogy a fene essen belé, féltékenységemben eltaszítottam magamtól. Pedig akkor, a könyvtárban, milyen engedelmesen bújt hozzám Rendben. Oldd meg akkor te. És mondd el Thomasnak is, milyen megoldást találtál és miért mennek a dolgok úgy, ahogy mennek Most dühös rám gondolta a lány, dehát ő mondta, hogy már nincs szükségem rá Úgy látszik, mi nem fogjuk megérteni soha egymást gondolta Brian és ugyanezt érezte Patrícia is. 4. Patrícia kitöltötte a teát, s lassan, kortyonként itta. Szerette, amint szétárad benne az íze és átmelegíti a testét. Már majdnem végzett a könyvtár feldolgozásával, s napok kérdése, hogy a nyilvántartása akkor is használható legyen, ha ő nincs jelen. Maud azzal tette magát nélkülözhetetlenné, hogy nem osztotta meg a tudását a többiekkel. Ő mindenki számára nyitott könyvtárat teremtett. Pokoli munka volt, de megérte. És majd ha már nem lesz itt hirtelen abbahagyta a mondatot, mert már nem akart elmenni innen.
– Itt az alkalom, hogy kiköszörüld a súlyos csorbát, ami múlt héten a becsületeden esett! Hadd tegyem mindjárt hozzá azt is, most már kétszer akkora haddal mégy Körmendre, mint április 7–én, és éppen ezért nem egyedül küldelek Frigyes ellen, de ezért megorrolnod nem szabad! Nagy Simon torka kiszáradt az izgalomtól: – Kit… kit szánt felséged … vezértársamnak? – Szentgyörgyi Zsigát! – karolt bele a király a kapitányába. – Tudod, ország főkapitánya lett, így a törvényeink szerint neki kell viselnie a fővezéri pálcát is! Különben is ez a mostani alkalom mindenképpen sorsdöntő lehet, hiszen … most válik el: mennyire lett pandúrrá ez a veszedelmes zsivány! Kardot kell rántania a császárra, akit eddig alázatos hódolattal imádott! Ha… nem rántana, vagy csak tessék-lássék tenné: ott vagy te, a király képében, meg Újlaki Nikola a bandériumával, és … – ha elárulna – szétrop-pantjátok, mint kocsikerék a csigaházat! Ezzel a titkos megbízatással szerelte le végképp már-már megorroló kapitányát. Nagy Simon olyan boldog volt, mint a gyerek, aki megtudott valamit, amit nem tudnak a társai.
– Három. Miért kérdezed? Küsgergő belenyúl a zsebébe, kivesz három aranyat. – Végy rajta mindegyiknek egy-egy hold földet! Mohón gyömte zsebébe a tizedes. Izgatottan forgott a szeme.,, Még akarsz aranyat? No? Nyögd ki! " – gondolta Küsgergő. – Amondó lennék – lépett egészen közel a futárhoz a roppant termetű kapuőr –, ne aprózd el a pénzedet, barátom! Add ide egyszerre az egész zacskóval! – sziszegte fenyegetően, és Küsgergő érezte: késhegye csiklandja a bőrét a szívgödre körül. No lám, hát így állunk? Egyik cseh kiteszi értem a szívét, a másik meg elrekkentene a pénzemért? Nem különböztök a magyartól ti sem! Minutum alatt kell döntenie. Ha fegyvert használ, jaj neki: a vendégjog sem védi! Ha sikerül is bejutnia, Pogyebrádot ugyan hol leli? Prága sikátorait nem ismeri. Kürt kiáltott a város belseje felől. Küsgergő tudta, fontos személyiség közelít. – Kürt! … Trárá! – bökött a város felé. – Ezt a fortélyt már ismerjük! A pénzt! – acsargott a csupa heg orcájú kapuőr, de látszott rajta, szeretne a kínos helyzetből menekülni.