Majd ahogy haladt előre a történet, nekem volt egy pont ahol kissé leülepedett és ezen a részen nehezen rágtam át magam. Utána újból izgalmassá vált és amikor a végére értem bántam, hogy nincs több oldal. De ugyebár valahogy mégsem volt az igazi… Sajnálatos módon senkit sem tudtam különösebben megszeretni. Szerintem a jellemüket túlzottan felületesen mutatta be az írónő, ahogy egy-egy érzelmi részt is. Amaniról például azt sem tudom egyelőre eldönteni, hogy végül is kedveltem-e vagy sem. xD Volt például pár jó beszólása és remek megmozdulása, de voltak olyanok is amik unszimpatikussá tették. Plusz a konfliktusok lezárását is olyan egyszerűnek és gyorsnak találtam. Illetve van pár részlet, amire nem derül fény, pedig érdekelne. Mondjuk lehet, hogy a folytatás választ ad ezekre. :D Összességében; Nem bántam meg, hogy elolvastam és jó volt… Csak lehetett volna jobb is. Ami nagyon tetszett: Egyedi alapötlet. Ami nem tetszett: Kissé felületesnek éreztem. Idézet: "– Egy férfit keresek. – A parancsnok élesen, pattogón, művelten beszélt, enyhén északias kiejtéssel.
A történet úgy indul, hogy megismerjük Amanit Dustwalk városából, aki nem a szokványos lányos dolgoknak hódol, mint a ruhák, és nem is tudom mit hozzak példának még, legyen mondjuk a smink, nem, ő inkább célba lő szabadidejében. Blue eyed bandit-ként próbál minél több pénzt összeszedni, hogy elszökhessen Dustwalkból, és megkeresse a nagynénjét, új életet kezdjen. Ekkor találkozik Jinnel, aki egy lázadó, és épp a Szultán katonái elől menekül. A sorsuk kereszteződik és egy mesés kaland kezdődik, ami tele van veszéllyel és izgalommal. És, hogy miért is szerettem ennyire a könyvet? Szavakkal kifejezni szinte lehetetlen, hogy milyen hangulat árad a könyvből. Tényleg elmondhatatlan, leírhatatlan, és végig jelen van az olvasás során. A Miraji sivatagban ragadtam Amanival, Jinnel és a lázadókkal, és hogy őszinte legyen soha nem akarok kikeveredni a sivatagból, ha az azt jelenti, hogy még jó sok, köteten át soron követhetem a kalandjaikat. Pár mondat erejéig essen szó a szereplőkről is. Amani szerintem egy badass, belevaló, gyorsan megkedvelhető karakter, aki nem ül tétlenül a fenekén, hanem igenis tesz a sorsa jobbra fordulásának érdekében, és nem engedi meg, hogy az úgymond családja olyan helyzetbe kényszerítse, ami neki nem tetszik, és amit nem akar.