Akkor fogalmaztam meg magamnak, hogy ha sikerülne felépíteni egy olyan karriert, ami állandó filmes elfoglaltsággal jár, szeretnék úgy élni, mint az amerikai sztárok. Most látom kicsit a lehetőséget arra, hogy úgy osszam be az időmet, ahogyan én szeretném. Akkor az amerikai sztárságot úgy értsük, hogy annyit, azt és azzal dolgozik, amennyit szeretne? Igen! A világ legcsodálatosabb intézménye is lehet a Katona, de a színészek élete olyan, hogy a színház megmondja mindig, hány szabad esténk van. Azt, mikor megyünk vagy inkább nem megyünk nyaralni. A kötöttségek miatt úgy éreztem, nem tudok a gyerekemmel lenni, aki egyébként pont abban a korban van, amikor a legnagyobb szüksége van rám. Fotó: Marjai János /Miközben még el is vált. Igen, és nyilván itt van a lelkiismeret-furdalásom is. De most az egyik legérzékenyebb korszaka jön a lányomnak, és ha én megtehetem, hogy ritmizáljam az életem, és legyen időm rá, akkor ezt meg kell lépnem. Mert a színház a legnagyobb röghöz kötés. Amikor belépsz a színházba, mondják az öregek, hogy a színházban mindig jelen kell lenni.
Sőt, nekem Pintér Béla az elmúlt években a kortárs színházban a csúcs. De a filmekben is, amikor tudok, nagyon jót próbálok csinálni. Úgy látom, hogy a fiatal filmesek akarnak velem dolgozni, mert az egy kihívás. Lehet, hogy konfrontatívabb vagyok, mint más, és meg kell küzdeni velem szellemileg is, mégis érdeklem őket. A színházban például ezt éreztem Székely Krisztán is. Ő kíváncsi rá, hogy mit szedtem fel a 43 évem alatt, és hagyja, hogy mondjam, és a véleményem szinte mindig beépül. Szóval már nem úgy van, hogy bezárkózunk az elefántcsonttoronyba, és onnan ontjuk a zsenialitást. Ez besült, belterjes lett. Én ennél sokkal kíváncsibb vagyok. Azt mondta már, hogy elkezdte érdekelni a produceri munka, a Drakulicsban is csinálta, most az RTL-es A tanárban is, pláne, hogy a szlovák verziót már a magyarról másolják és nem az eredetiről. Azt gondolom, hogy ezeket a munkákat csak szabadon, vagyis társulati kötöttségek nélkül lehet csinálni. Hogy ne azért kelljen nyáron forgatni, mert én akkor érek csak rá.
Az ökumenikusok és Gáncs Kristóf talált meg, és azóta nem létezhet, hogy a gyerekeknek nincs cipőjük, és fociznának, de nincs mivel. És bár nem vagyok milliárdos, ötvenezer forintért bármikor veszek nyolc darab labdát a kölköknek. Ilyenkor az ember közvetlenül megérzi: milyen egész évben mikulásnak lenni, mert boldogok a fiatalok. És rendszeresen visszajár Szendrőre? Már kétszer voltam, és még fogok. És ha addig élek is, felépítek nekik egy focipályát, ahol télen is tudja ebbe rántani a kollégákat is? Nem rángatok én senkit, bárki jöhet, akit a szíve szólít. De van, akinek más az ügye, például állatmenhelyeken vagy más telepeken segít. Talán az is felhajtóerő, hogy az embernek családja, gyereke van, és eljön a pillanat, amikor azt érzi: ez így nem maradhat tovább ebben az országban. Bennem legalábbis így indult el. Tehát ezt a szüleitől látta? Nem igazán. Bennem valahogy megvan, nem tudom, honnan. Gyerekkoromban vidéken éltem, viszonylagos jólétben. Volt öt szörnyű évünk a rendszerváltozás környékén, nem kerültünk az utcára, de kemény évek voltak.
Megfordult velem a világ. És onnantól kezdve, elmentem velük más projektekbe is, például fát osztani. A "terepen levés" megfog. Egy színésznek egyébként is – hogy úgy mondjam – élményvadászat, még ha az élmény negatív is. Elraktározom, amit látok, később dolgozom vele, előhívom magamból egy-egy szerepnél. Tapasztalni a legkiszolgáltatottabb néprétegek sorsát – mindig is közel állt a szívemhez valahogy láthatóvá tenni a mélyben élő emberek nehézségeit. A főiskolán, az egyik Máté Gábor-vizsgámon pont ezt mutattuk be. Felemelő, ha a hajléktalan, nehéz sorsú embereknek kicsit jobbá tehetem az életét egy-két szelet rántott hússal. Vagy leküldtem a bejárati ajtómat Debrecenbe egy családnak, hogy legyen nekik. Ezekben a kézzel fogható dolgokban hiszek. Amikor hegyes cipőjű államtitkárok dumálnak nekem a roma felzárkóztatásról, akkor tényleg úgy elküldeném őket Szendrő külsőre, hogy "na, öcsém, kezdd el lapátolni a havat gyorsan, meg a gyerekeknek kenjél lekváros kenyeret, mert fogalmad nincs, hogy mi van a végeken".
Magyar Filmszemle (2004) – Legjobb férfi mellékszereplő (Szezon) Vastaps-díj – Különdíj (2007)Jászai Mari-díj (2012)"Én már a főiskolai osztályban nagyon jó pozícióba kerültem és rengeteget dolgoztam. A díszletekkel is foglalkoztam, sőt, rendezhettem is. Aztán harmadévben hirtelen elvesztettem az önbizalmamat, azt éreztem, hogy nem csinálhatok mindent én magam, mert akkor nem marad energiám a játékhoz. Rájöttem, hogy sok mindent nem tudok még, rengeteget kell tanulnom. Meg kellett tanulnom, milyen az, ha nem találsz ki trükköket, nem használsz segédeszközöket, egyszerűen el kell mondanod a szöveget úgy, hogy az jó legyen és hasson. Nekem régebben könnyebb volt az, ha úgymond "elemeltem" a szerepet a valóságtól. "
És amíg kicsit meg nem öregszel és nem lesz családod, nem is érted mi ezzel a baj. Aztán egyszer csak el akarsz menni a világ másik felére kicsit, és nem mehetsz, nemcsak nyáron akarsz mást is csinálni, hanem néha évad közben is, de ez nem megy. Jó, de azért ilyenkor csak van egy olyan mondat, hogy ez a színház, ezt választotta. Ez a válás most mindenféle sértettség nélkül történik. Azt tény, hogy a társulat flexibilitása Máté Gábor igazgatása alatt nagyon megnőtt. Ő felismerte a korszellemet. Elengedi a színészeket, ahova csak tudja. Értem, ez egy börtön. De a kőszínházi lét azért védelem is. Védi attól, hogy az igazán gagyiba már ne menjen el, bármennyire is jól fizet. Persze, de ha az ember a Pintér Bélánál marad három előadásra, meg a Katonában is megtart három darabot akkor a következő öt évben nem fog elmenni a gagyiba. Úgy válunk el a Katonával, hogy én a holdudvarban maradok, csak most már én küldöm a naptáramat az üres helyekkel. Mondjuk Máté Gábor eddig is igyekezett figyelni rám, de egy igazgatónak tartania kell a társulati kohéziót.
Impró szerda: Déjá vu, Pszínház (színházi ea. ) Momentán Társulat Ithaka Ivanov Borkin ispán Ivanov - with English subtitles Borkin, ispán KARINTHY KABARÉ - Egy "cseppecske dráma" csupán Kultkikötő Közhasznú Nonprofit Kft. Klasszikus Kedvencek 2015 Óbudai Danubia Nonprofit Kft. Koccanás Segédmunkás, Ételszállító, Maffiózó, Turista, Bőrfejű, Tüntető Koccanás - utolsó előadás Közelebb! Dan Kramer kontra Kramer Pécsi Horvát Színház Nonprofit Kft. KRAMER kontra KRAMER Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. Ted Kramer KRAMER KONTRA KRAMER Kramer kontra Kramer - az Orlai Produkciós Iroda előadása Kramer kontra Kramer - Orlai Produkció Ledarálnakeltűntem (A PER miatt) Lélegezz Egyéb Makrancos Kata Petruchio, veronai nemes, Katalin kérője MAKRANCOS KATA MÁRTÍROK Markus Dörflinger, történelem, testnevelés Mártírok Markus Dörflinger (történelem, testnevelés) Mesél a bécsi erdő Alfréd Mi ez a hang? (Dzsesztetés) Música, Musique, Musik Musik, Musikk, Musique Náray Erika vendége: Nagy Ervin színművész / Jazzrajongók Pintér Béla És Társulata: Anyám Orra Szkéné Színház Nonprofit Kft.
1999-ben végzett a Színművészeti Főiskolán és a Katona társulatához szerződött. Jelenleg a Katona következő előadásaiban szerepel Korábbi szerepei a Katonában Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő – nemes úr; Klíma: Alulról az ibolyát! – Lakáj/rendőr/Egon; Fallada: Mi lesz veled, emberke?