Szintén alig kíván több erőfeszítést a bányák, a vasutak, az erdők, a sivatagok stb. azonosítása. Speciálisabb, bár ugyancsak rendkívül egyszerű a kereskedelmi utak, a népmozgások, a behozatal vagy a kivitel grafikus ábrázolásának felismerése. A gazdasági jellegű térképekhez kapcsolódó feladatok a fenti információk leolvasásán, értelmezésén és alkalmazásán alapulnak. Kövessük nyomon egy példán, mit értünk az adatok értelmezésén s alkalmazásán! A térképeken felismerhető, hol húzódtak a távolsági kereskedelmi útvonalak, s az is, hogy mit és merrefelé szállítottak. Azonosítható, hogy a térképen ábrázolt évszázadok során hogyan változtak a kereskedelmi útvonalak s az azokon szállított áruk. Szintén leolvasható, hogy mely városokat, államokat érintette a kereskedelem, s hogyan változott annak áruösszetétele. A 17. térképen a bányászat és az ipar elhelyezkedését is láthatjuk, de ezt nem tudjuk összevetni a korábbi időszakkal. Értelmezzük az összegyűjtött adatokat! Megállapíthatjuk, hogy Európában két nagy tengeri kereskedelmi útvonal jött létre, a levantei és a Hanza.
Egyiptom, Mezopotámia, Kína után az ókori görögök már valódi földrajzi térképeket készítettek, bár ezek csak leírásokból vagy többszörös másolatokból ismertek. Az egyik legismertebb görög földrajztudós Ptolemaiosz (i. e. 87-150), akinek a nevéhez fűződik a Kárpát-medence első ismert térképi ábrázolása. Térképén felismerhető az Alpok, a Kárpátok vonulata, a Duna, a Tisza, a Rába és a Dráva folyók, s többek között Sopron és Szombathely teledülések. A rómaiak térképészetét a gyakorlatias szellem hatotta át, az adózás, a földmérés, a városépítés, az útépítés, a kereskedelem és a katonaság céljait szolgálta. E fejlett úthálózat útjairól adtak tájékoztatást az úttérképek és az útleírások. A sötét középkor a térképészet fejlődésére is kihatott. A fejlődés nagyobb lendületet csak a XVI. századtól, a nagy földrajzi felfedezésektől vett. Ekkor fedezte fel például Kolumbusz is Amerikát, már körbehajózták a Földet is. A hajózás, a navigáció szükséglete hívta életre a térképek fejlődését, a régiek újítását és pontosítását.
4. térkép: A kolerafelkelés (Forrásközpontú történelem; Nemzeti Tankönyvkiadó) Mit lehet leolvasni a térképvázlatról? A kolera keletről betört az országba, ez ellen vesztegzárral próbáltak védekezni, hiába. (Itt mozgósíthatjuk egyetemes történeti ismereteinket, utalva a lengyel szabadságharcra és az orosz csapatok mozgására. ) Az is látható, hogy az ország belsejében ismét ezzel a módszerrel próbálkoztak. Ebben az esetben a jelmagyarázat gazdasági részének segítségével (gabona és idénymunkások) és földrajzi ismereteik mozgósításával (Felvidék domborzati és egyéb viszonyai) révén értelmezhetjük e második vonal problematikáját: a vesztegzár elsősorban az idénymunkásokat tartóztatta fel, akik a hegyvidéki megyékből az Alföldre igyekeztek, ez megélhetésüket alapvetően érinthette, így elkeseredésüket tovább fokozhatta. Leolvasható még a vázlatról a felkelés területe, s a résztvevők etnikai összetétele is (szlovákok, magyarok és ruszinok). Felismerhetik a diákok, mivel nem látnak hadjáratokat, csatahelyeket, csak a felkelés kiterjedését, hogy nem parasztháborúról van szó, ahol a felkelők seregei mozognak, s amelyeket előbb vagy utóbb a nemesség vagy a király hadserege ver le.