2018. augusztus 08. 18:20 Visszatérő érv a győzteskompenzáció mellett, hogy az a mandátumot már nem eredményező, "felesleges" szavazatokat kompenzálja. Ez az érv azonban téves, a szavazatok érvényesülését vizsgálva nem tartható, mivel a jogintézmény olyan szavazatokat súlyoz, amelyek már eleve felülreprezentáltak. Jelen írásban amellett érvelek, hogy a szavazatok érvényesülésének helyes megközelítéséből fakadóan jobban megérthető a győzteskompenzáció hatása. Idén tavasszal, május 17-én az MTA TK JTI kerekasztal-beszélgetést szervezett a választási rendszerről, a vita egyik résztémája a győzteskompenzáció intézménye volt. A jogintézménnyel kapcsolatban elhangzott egy visszatérő, még egy alkotmányjogi tankönyvben is megjelenő érv. Eszerint a jogintézményre azért van szükség, mert ha a győztes például 10. 000, míg a második helyezett 5000 szavazatot szerzett, úgy a győztesre leadott 4999 szavazat "elveszett", hiszen a győztes 5001 szavazattal is megszerezte volna a mandátumot. Általánosan megfogalmazva tehát a győztesre leadott, a második szavazatszámának eggyel növelt értékét meghaladó összes szavazat kompenzálandó, hiszen nem volt rá szükség a mandátum megszerzéséhez.
A maradék 93 mandátum kiosztása pedig úgy nézne ki, hogy: A pártországos listájára 106*60. 000 szavazat érkezett = 6. 360. 000 B pártországos listájára 106*40. 000 szavazat érkezett = 4. 240. 000 viszont mivel B párt sehol nem szerzett mandátumot egyéni választókerületben, az ő szavazataihoz hozzájönnek még a töredékszavazatai: 106*40. 000 = 4. 000 Így országos listán a mandátumok kiosztása során A párt 6. 000 szavazattal, B párt 8. 480. 000 szavazattal rendelkezik a maradék 93 mandátum megszerzésére. A mandátumok megszerzése a korábban ismeretett d'Hont módszerrel történik: 6. 000 8. 000 fele 3. 180. 000 4. 000 harmada 2. 120. 000 2. 826. 666, 6 negyede 1. 590. 000 ötöde 1. 272. 000 1. 696. 000 Az így keletkezett számok között szétosztjuk a rendelkezésre álló 93 mandátumot, úgy, hogy mindig a soron következő legnagyobb szám szerez 1 mandátumot. Ha elvégezzük a szétosztást, azt kapjuk, hogy B párt az országos listáról összesen 53 mandátumot szerez. A párt pedig 40 mandátumot, vagyis összességében: A párt: 106+40=146 mandátum, ami az összes mandátum 73, 3%-a B párt: 53 mandátum, ami az összes mandátum 26, 6%-a.
A fentiekre tekintettel szükséges valamennyi érvényes és érvénytelen szavazólap vizsgálata, azaz a szavazatok újraszámlálása a Baja 009. számú szavazókörben annak érdekében, hogy a választási alapelvek maradéktalanul érvényesülni tudjanak. [3] A jogsértés indokaként a kérelmezők hivatkoztak az EBESZ jelentésében foglaltakra, amelyre alapítottan – véleményük szerint – sérült a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja, azaz a jelöltek és a jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség elve. A kormány retorikája megfélemlítő és idegen-ellenes volt, mely korlátozta a választókat a teljes tájékozottság alapján való döntéshozatalban. A kormány kommunikációra fordított túlzott kiadásai felerősítették a kormánykoalíció kampányüzenetét. A Ve. alapelvének a sérelme érdemben és közvetlenül kihatott az egyéni választókerületi szavazás eredményére, azt érdemben befolyásolta, ezért indokolt az egyéni választókerületi szavazás megismétlése. [4] A kérelmezők arra is hivatkoztak, hogy a oldal csökkentett adattartalma nem biztosította megfelelően a választási eljárás nyilvánosságát, továbbá felmerül annak a lehetősége, hogy a választási eredmény nem feltétlenül a valóságot tükrözi, mellyel sérültek a Ve.
2022. március 29. - 16:13 A hazai választások egyáltalán nem irrelevánsak gazdasági szempontból: valószínűleg másfajta költségvetési és adópolitika jellemezné a két oldalt, más lenne az EU-forrásokhoz való hozzáférés, és – bár a világon ennek mindig, mindenhol ellenkezőjét állítják a jegybankok – mivel 2008 óta a jegybanki függetlenség is folyamatosan csökken szinte minden országban, ezért a kamat- és árfolyampolitikát is befolyásolni fogják a választási eredmények. Ezek kapcsán 2018-ban írtam egy cikket, amely (természetesen ezért nem jár a Nobel-díj 😊) azt mutatta be, hogy mint sok más országban, Magyarországon is az éppen kormányzó párt népszerűségváltozását egyik választásról a másikra nagyon jól magyarázza a gazdasági helyzet változása. Ezen belül én a reálbérek és a kormányzó párt(szövetségre) leadott szavazatok változását vizsgáltam az alábbi cikkemben az 1990-2018 közötti magyar választásokon, akit érdekel, ez kicsit részletesebben, ábrával együtt ki van fejtve: Jól látható, hogy a lakossági reálbér változása – nem meglepő módon – elég jól előrejelezte, hogy milyen eredményt fog elérni a kormánypárt (ugyanakkor fontos, hogy ez önmagában a másik oldalra leadott szavazatokról nem sokat mond el).
Könnyen belátható, hogy ez az egyik legfontosabb demokratikus alapelv a kerületek kialakításánál. Mivel az esetek többségében (így Magyarországon is) kerületenként egy mandátumot osztanak ki, ezért a mandátum megszerzéséhez közel azonos számú választó támogatását kellene elérni. Azonban, ha például egy kerületben 100 ezer, míg a másikban 20 ezer választópolgár található, akkor az elsőben ötször annyi szavazó delegálhat egy képviselőt a törvényhozásba, mint a másodikban. Ez pedig egyenlőtlenséget és földrajzi torzulást okoz, mivel a törvényhozásban mindkét képviselőnek ugyanúgy egy szavazati joga van, csak az egyik 100 ezer, míg a másik csak 20 ezer választót képvisel. Ennek az egyenlőtlenségnek a számszerűsítésére az alapvetően alkotmányozási kérdésekkel és ennélfogva a választási törvényekkel és eljárásokkal is foglalkozó Velencei Bizottság 2002-ben két (10 és 15 százalékos) küszöbértéket ajánlott a választókerületek szavazásra jogosultjainak maximális eltérésére. Eszerint a kialakítandó kerület választójogú népessége nem térhet el a mindenkori országos átlagtól 10 százalékkal, valamint, ha ez az eltérés 15 százalék fölé megy, akkor az adott kerületet szükséges úgy módosítani, hogy újra a 10 százalékos küszöb alá kerüljön az eltérés.
Másképpen kifejezve: a szavazatok érvényesülését az arányosság mérőszámaival tudjuk vizsgálni, és ezen mérőszámok alapján egyértelmű a győzteskompenzáció hatása; eleve felülreprezentált szavazatokhoz rendel még nagyobb súlyt, és ezzel gyengíti az amúgy is alulreprezentált szavazatokat. A 2018-as (és 2014-es) eredmények ezeket a megállapításokat támasztják alá. A jogintézmény tehát semmiféleképpen sem kompenzál, hanem olyan szavazatokat erősít tovább, amelyek nemhogy nem érvényesültek, de már eleve felül vannak reprezentálva. Választási rendszer és politikai kontextus Fontos megjegyezni, hogy ez a gondolatmenet abból az előfeltevésből indul ki, hogy a választási rendszert mindig a politikai realitások tükrében lehet csak vizsgálni, így többek között figyelembe kell venni, hogy történetileg az egyes politikai szereplők milyen területi súlyokkal rendelkeznek. Matematikailag elképzelhető olyan helyzet, hogy a győzteskompenzáció arányosítja a rendszert. Ilyen lehet az, ha egyes pártok az ország egy részében jelentős pozitív területi súlyokkal rendelkeznek (vagyis 60–80 százalékkal "túlnyerik" magukat"), míg máshol nem sokkal maradnak alul.
(0, 02 százalék, 964 szavazat) Az országos pártlistákra és a nemzetiségi listákra leadott összes érvényes szavazat: 5 318 322 Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!
835 érvényes szavazattal ő szerezte meg. A második helyen Grünfelder Zoltán Ferenc, a Jobbik Magyarországért Mozgalom jelölő szervezet jelöltje végzett 8. 203 szavazattal, míg a harmadik helyet Hajdú Miklós, a Magya Szocialista Párt-Párbeszéd Magyarországért Párt jelölő szervezetek jelöltje szerezte meg 7. 880 szavazattal. [2] Az OEVB határozatával szemben Hajdú Miklós, valamint a kérelmezők terjesztettek elő fellebbezést a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve. ) 221. § (1) bekezdése és 241. § (1) bekezdése alapján. Elsődlegesen kifejtették, hogy a Baja Város 009. számú szavazókörének eredményeit a honlapon megtekintve látható, hogy az egyéni jelöltek közül Hajdú Miklósra 159 szavazat érkezett, míg a listás helyekre leadott szavazatok számánál az MSZP-Párbeszéd országos listára leadott szavazatok száma 0. Ekkora eltérés a listás szavazatok és az egyéni jelöltre leadott szavazatok között minimum felveti az anomália gyanúját. Csatoltak egy olyan iratot, melyben hat szavazópolgár úgy nyilatkozott, hogy az MSZP-Párbeszéd közös listára szavaztak.
Bár a beérkezett adatok alapján nem ezen múlt a Fidesz győzelme, mégis vannak olyan eredmények, amelyek kérdéseket vetnek fel. Több olyan szavazókör van a adatai szerint, ahol nagyon magas lett az érvénytelen szavazatok száma. Ömlenek az olvasói észrevételek hozzánk, 20-30%-os az érvénytelen voksokatmutatva szavazókörönként. A Választá adatai között hetven olyan szavazókört találtunk, ahol a listára érkezett szavazatok legalább 10 százaléka érvénytelen lett. Ebből 17 szavazókörben 20 százalék feletti az érvénytelen listás szavazatok aránya, és öt olyan is akad, ahol 30% feletti. Valamiért ez szinte csak listán fordul elő, egyéniben sokkal ritkábban, és van olyan körzet ahol egyéniben egyetlen érvénytelen szavat sincs, listán viszont 192. Összehasonlítva a négy évvel ezelőtti adatokkal, azt vettük észre, hogy az egyéni jelöltekre adott szavazatoknál nincs jelentős különbség a mostani és a négy évvel ezelőtti érvénytelen adatok számában. Listán ezzel szemben jelentősen nőtt az érvénytelen szavazatok aránya.