-ban a hajba és szakállba gyöngyöt, ékkövet fontak; maga a szakálleresztés ezen időben a németeknél mint magyar szokás volt ismeretes s többek közt az utolsó Babenbergről, II. Frigyes osztrák hercegről hagyták emlékezetül, hogy haját és szakállát magyar módon hordta, hosszura eresztve s gyöngyökkel ékítve. A női fejviseletről kevesebbet mondhatunk. A magyar főkötő, ugy látszik, a régi közép-ázsiai cukorsüveg alaku fejrevalónak (szőkele) az átalakulása; a XV., sőt a XVI. -ban is ez a ferdén hátrafelé nyuló főkötő még magas volt s csak az utóbbi századokban vette föl mai alakját. A leányok hajadon fővel jártak, hátul hosszu fonatban eresztve le a hajat, mi az altáji tatár leányok viseletét ma is megkülönbözteti az Altáji vidékén mindinkább elterjedő orosz és khinai viselettől; homlok körül szalag v. párta volt kötve, mely gyöngyökkel, ezüst pikkelyekkel (pénzzel) lehetett díszítve, miként azon töröktatároknál, melyeknél a régi viselet maig fenmaradt. A felső ruhában nagy változatosságot állapíthatunk meg, akár a ruha alakját és nagyságát, akár pedig anyagát véve tekintetbe.
Készpénzpótló eszköz lehetett minden olyan termék, amelynek "értékét" a piac elismerte. Így vált "fizetési eszközzé" a dohány és a cigaretta, a rizs, az értékesebb ruhaneműk, a keresettebb iparcikkek és nyersanyagok, valamint a törtarany (karikagyűrűk, nyakláncok, fülbevalók) jelenséggé vált a "batyuzás", amikor a parasztság az élelmiszereket kosarakban, batyukban hozta fel a piacra, majd a kapott ellenértéket és vásárolt termékeket (ruhanemű, értéktárgyak, iparcikkek és mások) batyuba kötve vitte haza. Voltak olyan városi lakosok is, akik maguk vitték "piacképes" értékeiket, tárgyaikat vidékre, majd hozták fel az érte kapott élelmiszert. A barter üzletek elterjedését az is ösztönözte, hogy a keresett iparcikkeket gyártó vállalatok saját beszerző csoportokat szerveztek, amelyek a vidéket járva iparcikkekért élelmiszert vásároltak, cseréltek. Az így beszerzett élelmiszert elosztva "fizették" ki munkásaik, alkalmazottaik bérét. A piacokon az árusok pultjain megjelentek a grammok mérésére alkalmas mérlegek, kialakult a pengő-törtarany naponta változó árfolyama.