Megváltozott munkaképesség megállapítása A rendelet alapján az a kérelmező tekinthető megváltozott munkaképességűnek, akinek az egészségi állapota 60% vagy ennél alacsonyabb. Korábban ez éppen fordítva volt: azt tekintették megváltozott munkaképességűnek, akinek egészségi állapota 50%-os vagy a fölötti értéket ért el – tehát az új rendszer a régi fordítottjának tekinthető. Részletesebben lebontva az a személy, akinek egészségi állapota: 51-60% közé esik, a B kategóriába (régi 50%), 31-50% közé esik, a C kategóriába (régi 67%), 1-30% közé esik, a D kategóriába (régi 100%) sorolható. Ez a besorolás tovább árnyalható aszerint, hogy az egyén rehabilitálható vagy képes-e az önellátásra. Az egészségi állapot mértékét úgy határozzák meg, hogy szervenként és betegségenként táblázatok alapján megállapítják az egészségkárosodás mértékét, majd összeadják ezeket az adatokat, és a 100%-ból kivonják a kapott egészségkárosodás mértékét. Ha az egészségállapot mértéke 60% vagy kevesebb, akkor az adott személy rokkantnak számít.
Legalább 40% kell A munkaképesség csökkenését százalékban fejezik ki. Valakinek több betegsége lehet, és mindegyik esetében kiszámolják a munkaképesség- csökkenés mértékét, ám az egyes százalékokat nem lehet összeadni. Ahhoz, hogy valakit rokkanttá nyilvánítsanak, egyetlen diagnózissal kell elérni legalább 40%-ot. Ha valaki több betegségben szenved, a legsúlyosabb egészségkárosodást értékelik. Az összes többi diagnózis együtt legfeljebb még 10%-kal növelheti a rokkantsági szintet. Amennyiben feltételezhető, hogy a beteg egészségi állapota változhat, az SP felülvizsgáló orvosa a zárójelentésében előre meghatározhat egy időpontot, amikor felülbírálja a rokkantnak minősített személy állapotát. Új vizsgálatot akkor is elrendelhetnek, ha egy másik természetes vagy jogi személy hívja fel a figyelmet a rokkantnyugdíjas állapotának a változására. Az SP becslése szerint a biztosító orvos szakértői jövőre mintegy 100 esetet fognak megvizsgálni, ezenkívül 70–100 ellenőrző vizsgálatot fognak végezni.