A hatalmas orrú, hátuk mögött szárnyakat viselő démonoknak tulajdonítottak minden rosszat, ami a távoli hegyvidéki területeken és mindenekelőtt itt – a Kurama-hegyen – történhetett. Ezért senki sem mert leereszkedni a szurdokba, mert a tenguk ledobták volna a legmagasabb fa tetejéről vagy csőrükkel darabokra tépték volna. A Kurama-hegy körüli falvakban sok generáció mesélte a történeteket a tenguról és senki sem kételkedett abban, hogy a démonok még mindig ott élnek. Olyan rém legendák jártak szájról szájra, hogy a tenguk misztikus képességeik révén sziklákat dobáltak a hegy lejtőiről, patakot zúdítottak, amely elmosta a rizstermést, kövek hullottak a környező falvakra, mint az eső…. Másrészt a tenguk saját akaratuk és belátásuk szerint segíthettek egy személynek azzal, hogy természetfeletti erőkkel és képességekkel ruházták fel. A nagy Minamoto Yoshitsune (1159-1189), a szamurájeposz első nagy hősének legendája klasszikus példája lett az emberek ügyeibe való ilyen beavatkozásnak. A nagyhatalmú Minamoto-klán örökösét, Yoshitsunét a klánjának egy másik befolyásos szamurájklán – a Taira – elleni harcban elszenvedett vereségét követően azzal a feltétellel hagyták életben, hogy pap lesz belőle.
Egy másik emlékem, amikor pionír (úttörő) lettem. Örömmel tértem haza, és ki is jelentettem, mennyire boldog vagyok! Édesanyámtól kaptam egy jó nagy pofont, utána elsírta magát. "Nem szégyelled magad? Az apád ezek miatt van bezárva! " - mondta könnyeivel küszködve. Nagyanyám, bölcsebb lévén, a pártomra állt: - Te bolond! Hát azt hiszed, ez a gyerek érti, hogy te mire gondolsz? Érteni valóban nem értettem, de éreztem, hogy valami nincs rendben, és fájt, hogy édesanyám miattam sír. Édesapámra már alig emlékeztem, csak a fényképét láttam nap, mint nap. Egyszer meg is kérdeztem: mikor jön már haza? Nagyanyám szomorúan nézett rám. - Ugye hiányzik? - Meguntam már minden reggel és este imádkozni, - feleltem gyermekésszel, ugyanis nálunk ez kötelező volt. Egy másik élményem a tanítónőmmel, Csoma Juliannával kapcsolatos. Ő negyven év körüli, elvált nő volt. Egyedül, nehezen nevelte nálam körülbelül tíz évvel idősebb fiát, Nyíri Jóskát. Sohasem értettem, miért nem azonos a családnevük? Évekkel később aztán megtudtam, hogy a férj, vagyis az apa, hegyközszentmiklósi földbirtokos volt, akit elhurcoltak a Duna Deltához, kényszermunkára.
2015 és 2018 között a vasat hosszabb időre egy raktárban, raklapra rögzítve tároltam, és itt kissé megsérültek az oldalburkolatok. A baloldali tükör 2009-ben egy közúti balesetben sérült a középállványával együtt. – Van olyan tulajdonsága a GTS-nek, amit esetleg nem szeretsz?
– kérdeztem gúnyosan. Akkor mit mondjanak azok, akiket maga a földalatti börtönökbe juttatott, és ott haltak meg, mint a kivert kutyák, – tört fel belőlem az indulat. - Nem én akartam, higgye el. Parancsra tettem, – nyögte. - Parancsra - nevettem fel keserűen. Parancsra küldött a pokolba több száz embert. - Homonnai! Maga meg tud nekem megbocsátani? - Megbocsátani? Amikor az életemet, és az egészségemet tönkretették? Megbocsátani, amikor az életemből kilenc évet elvettek, és a gyermekem apa nélkül nőtt fel, ahogy maga mondta, parancsra? Maga szerint meg lehet ezt bocsátani? Feleljen Molnár! Meglehet? – kérdeztem dühösen. - Kérem, könyörüljön rajtam! - esdekelt. Néztem ezt az emberroncsot, aki pár évvel ezelőtt még nagyhangú, markos Securitate-s tiszt volt. Néztem és gondolkodtam. Mintha egy filmet láttam volna. Lepergett előttem életem kilenc pokoli éve. - Nem tudom - válaszoltam neki csendesen. Gondolkoznom kell rajta - és kifelé indultam a szobából. Az ajtóból még egyszer visszanéztem.
A bejáratnál egy ogre megtámadta meg, de egy szerencsés pillanatban kidőlő fa agyonütötte és megölte az ogret. Gantei szerzetes reggel meglátta itt Bishamonten, a négy mennyei király egyikének, a gazdagság istenének és észak védelmezőjének szobrát és templomot épített a tiszteletére. Huszonhat évvel később egy Fujiwara no Isendo nevű férfi szintén álmot látott egy fehér ló követéséről, mely a Kurama-hegyre vezette. Újra felállította az ottani templomot, átalakítva azt, hogy Bishamonten-t és az általa imádott istenség, Senju Kannon-t (Irgalom és Együttérzés istennője) is tiszteletét tegye benne. A templomépületeket Kurama-derának nevezte el, a hegy neve után. 9. század A Kurama-dera a 9. század végén vált a Shingon szekta által használ szent hellyé. A Shingon Buddhizmus a japán ezoterikus buddhizmus, a "shingon" szó mantrát jelent. 12. század A Kurama-dera ebben a században Tendai Buddhizmusra váltott. A Tendai a buddhizmus egy másik ezoterikus formája, amely a Lótusz-szútrát tartja alapvető szentírásnak.
Körülbelül öt éve annak, hogy a tulajdonában lévő régi tótteleki fotók nézegetése közben az-az ötlete támadt, hogy összegyűjti a még fellelhető többi régi képeket is és megmenti az utókor számára. Homonnai Gábor szőlőműveléssel, kapcsolatos cikkével búcsúzik az oldal szerkesztője remélve, hogy sok-sok érdekességgel sikerült ez alkalommal is szolgálnunk a Bihari Hegyköz lakosai számára. VÉGE / HEGYKÖZTÓTTELEK / Homonnai Gábor: A Bihari Hegyköz szülöttei 2.
Ezeken a linkeken ITT és ITT és ITT – további szemet gyönyörködtető fotókat és információt találsz.
Sötétben is megtaláltam volna, hol vannak a legfinomabb fürtök, hiszen egész nyáron át "játszótársaim" voltak a tőkék. Hegyköz vidékén a szőlő otthon érzi magát, de ugyanígy Élesd környékén is. A szőlőt közelebb érzem magamhoz, mint a bort. Szeretek a szőlővel tevékenykedni. A szőlős télen is szép, amikor hóval borított, ilyenkor is hetente bejárom a szőlőhegyet". Homonnai Gábor lánya, (András unokája) a kolozsvári Babeș-Bólyai Tudományegyetemen idegen nyelv szakán végzett. Ma már a magyart és a románt is beszámítva hét nyelvet ismer. Utólag egy Európai Uniós pályázat segítségével szinkrontolmács képesítést is szerzett. Férje, szászrégeni születésű elektrotechnikus, nyomdai mérnök. Gábornak van két kiskorú unokája is: Ferkó és Lackó. A hegyköztótteleken történtekkel Gábor mindig napirenden van. Homonnai András életében, évente többször is "hazalátogatott", útjáról részletesen beszámolt a családnak. Apja halálát követően Gábor egyre többször visszajár Tóttelekre (szülőfalujába). Évente 2-3 alkalommal is felkeresi a Bihari Hegyköz eme gyöngyszemét, ahonnan a szőlő iránti igaz szeretetét örökölte.